Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Mai jelenségek - Gadó Pál: Világméretű diakónia

nagy hiányosság meglátása a fiatalabb korosztályhoz tartozó, súlyos mértékben mozgáskorlátozott személyeket illetően. Láthattuk a kirívó különbséget az európai és különösen a protestáns többségű országokban e réteg számára elérhető életminőség és a magyar viszonyok között. A felismert nyomorúság fájdalommal, együttérzéssel és tenniakarással töltött el bennünket. Felmértük a lehetőségeinket. Az Egyesület rendelkezett olyan ingatlannal, amely alkalmasnak tűnt egy modellértékű mozgássérülti létesítmény felépítésére. Amikor 1989-et írtunk, a magyar állam támogatólag szabad utat nyitott a civil szervezetek kezdeményezései előtt. Reménység volt pályázatok útján pénzeszközök elnyerésére a beruházás finanszírozására, segítőkészség nyilvánult meg bel- és külföldön egyaránt diakóniai törekvésünk és ezen keresztül az érintettek támogatására. A FEBE végül is létrehozott és működtet Klotildligeten (Piliscsabán) egy olyan kis Önálló Elet Központot sérült személyek részére, ami közelíti a fentiekben vázolt diakóniai elveket. A Központ részét képező Társasotthonban lakókat abban segítjük, hogy szabad döntéseiken alapuló önrendelkező életet élhessenek, megvalósíthassák a lehetőségeiknek megfelelően eltervezett programokat, felelősen gazdálkodjanak, jelentős mozgásteret tudhassanak magukénak, ne legyenek senkinek kiszolgáltatottak. Minden lakónak önálló lakrésze van, ahol kívánsága szerint elkülönülhet, vagy vendégeket fogadhat akár néhány napra is, ahova csak az ő hozzájárulásával lehet benyitni. A lakó (nem nevezzük gondozottnak vagy ápoltnak, mert nem tekintjük annak) saját fürdőszobájában tisztálkodhat, moshat, illetve egy lakrészében lévő konyhafalat használva süthet, főzhet igényei szerint és mindehhez szükség szerint segítséget kaphat. Az otthonban közös helyiségek adnak lehetőséget az együttlétekre, a közösséget építő programokra, például közös elcsendesedésre, biblia-tanulmányozásra, de különféle ismertetések, előadások hallgatására, az otthon „parlamentjét" képező lakógyűlés tartására. Ez az elvi hozzáállás és az ilyen lakóhelyi elrendezés eredményezheti a teljesítménytől és társadalmi állástól független emberi méltóság megőrzését és viszonylag jó életminőség megvalósítását. Diakóniai munkánknak ezek a fő célkitűzései. Munkalehetőséget is kínálunk (kézműves műhelyekben, nyomdában, kertészetben, adminisztrációban és többféle szolgáltatásban), hogy a hozzánk kötődők ideje értelmes tevékenységgel teljék és keresetük hozzájáruljon anyagi függetlenségükhöz. A munka lehetősége így a Központ vonzáskörzetében, az otthonon kívül élő egészségükben károsodott, sérült emberek számára is adott, ugyanúgy, mint sportterápiás szolgáltatásaink, amelyek az egészségügyi megelőzést, a rehabilitációt, a testi állapot javítását, vagy legalább is fenntartását, vagy egyszerűen a felfrissülést szolgálják. Diakóniai munkánk tehát összetett, sokoldalú, feladataink megfogalmazásakor igyekszünk az egész embert (holisztikusán) szemlélni. Ehhez a szolgálathoz természetesen az érvényben lévő előírásokat, a szakmai követelményeket kielégítő épületekre, eszközökre és berendezésekre, és még ennél is inkább hozzáértő, de ugyanakkor segítő szeretettől vezérelt munkatársakra van szükség. Hála legyen az Istennek, hogy ezt nagyrészt sikerült elérni. Fogyatékosügyi tanácsadón az EVT 8. közgyűlésén Sok beszámoló volt már olvasható az Egyházak Világtanácsa 1998. december 8-i Közgyűléséről, de arról talán még kevés szó esett, hogy erre az alkalomra Hararébe (Zimbabwe) a tagegyházakból különböző fogyatékossággal élő tanácsadók 10 fős csoportját is meghívták. A rendezők egy központi elhelyezkedésű sátrat biztosítva az egyetemi kampuszon e csoport kiállított anyagai, összejövetelei számára, hangsúlyossá tették a gyűlés négyezret meghaladó résztvevői előtt a fogyatékossággal élő, vak és mozgássérült személyek jelenlétét a Krisztus egyházában. (Mint a cso-