Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Mai jelenségek - Harmati Gergely: Új kísérlet a filozófiában - közelítés a teológiához

dolgozott új eljárásokról szól ez a rövid tanulmány. De mielőtt ezeket közelebbről megvizsgálnánk, fontos áttekinteni a kortárs filozófiai hagyományokat. A megértés folyamatának szabályszerűségeit vizsgáló gondolkodók a megértés­elméletet (hermeneutika) különböző módon értelmezték és különböző céllal hasz­nálták fel. Kezdetben a Szentírás magyarázatára korlátozódó értelmezéstannal pá­rosították, később a sztoikus gondolkodók, majd Dannhauer, Hasso, Chladenius, Ast filológusok elevenítették fel és dolgoztak ki a hermeneutikai eljárást. Wilhelm Dilthey múlt században megjelent művei nagy hatással voltak a későbbi gondolko­dókra. A Dilthey-féle megértéselmélet azonban még csak metodológiai alapokra tá­maszkodott. A jellegzetesen filozófiai kifejezésmód írott változatának szisztematikus vizsgála­tára tehát a hermeneutika vállalkozott. A modern szerzők azonban különböző csa­pásokon indultak el. Martin Heidegger értelmezésében a hermeneutika az ontológi­ával párosult, amennyiben a Dasein a lét privilegizált értelmezője lett. A megértés (Verstehen) folyamata Heidegger szerint nem tisztán gnoszeológiai (megismerés tör­vényszerűségeit leíró tudomány) probléma, hanem mindenekelőtt a mindennapiság (Alltäglichkeit) pozitív fenomenális jelenléten túl a jelenvalólét (Dasein) ontikus ki­tüntetettségének „hangoltságában" nyilvánul meg: más szóval megérti magát a lét­ben, amely feltárul előtte. 9 De a lét megértésén túl, a Dasein - világbavetettsége vé­gett - könnyedén és „ügyesen" mozog a létezők között és értelmezi azok létezését. A létezők számára „ismerősek", a világ „lakályos", de a megismerést ennek ellenére (vagy éppen ezért) mindig megelőzi az értelem előrevetett „kivetülése" 10 (Entwurf), amely a megismerési folyamat anticipációs kézségére utal. A megértés a lenni-tudás jelenlétében a világ vázlatos feltárultságára utal. De mivel minden értelmezés előze­tes megértésre vezethető vissza, ezért a hermeneutikai kör bezárul: egy hermeneu­tikai körben mozgunk. A megértés ördögi köréből az ontológiai dimenzió vezet ki, amely a lenni-tudás jelenvalósága révén tárja fel a létet - írja Heidegger: „A megis­merés a jelen valólét saját lenni-tudásának egzisztenciális léte, márpedig úgy, hogy ez a lét önmagán feltárja, hogy hányadán áll önnön létével". 11 A hermeneutika, mint „megértési folyamat" heideggeri értelmezéséből kiindul­va Hans-Georg Gadamer már nem az ontológiában látja a hermeneutika igazi értel­mét, hanem a társadalomtudományokkal fenntartott párbeszédben. A gadameri hermeneutika azt a felismerést közvetítette a társadalomtudományok felé, hogy e diszciplínák esetében a természettudományok által használt metodológiától függet­len megközelítésre van szükség. 12 A természettudományok egzakt jellegüknél fogva a felismert szabályszerűségeket olyan eljárások szerint dolgozták ki, amelyek tech­nikai jellegüknél fogva reduktívak és ezért alkalmatlanok a társadalomtudomá­nyok problémáinak elemzésére. 13 Gadamer a tematikus diszkurzivitás önértelmezé­sében látja valójában azt a lehetőséget, amellyel ezek a tudományok megőrizhetik hitelességüket. Az eljárások és azokat megerősíteni hivatott gyakorlatok, amelyek az objektivitás maximalizálását kívánják megalapozni, éppen az emberi dimenzió kiiktatásával, az antrópikus vonatkozások kizárását idézik elő, ami a társadalomtu­dományok esetében a megértést képviselő szubjektum köré fonódó struktúrák elho­mályosításához és nem az összefüggések tartalmi vonatkozásainak objektív tárgya­lásához vezet. Gadamer az értelmezés folyamatát a hagyományokból, tág értelem­ben a történelemből származtatja. Ezt azonban nem kizárólagos alapon teszi, mivel ezt a folyamatot a szubjektum jelen értelmezési horizontjaiba kívánja helyezni, amelyben értelemszerűen elengedhetetlennek tartja az aktuális összefüggésekre irányuló reflexiót. A gadameri megértéselmélet az esztétikai élmény és a művésze­ti alkotás szubjektivizálását végzi el a kanti személytelen alkotás elméletével szem­ben. 14 A szubjektív tartalom rehabilitálása hívja fel a figyelmet: a nyelv az a közeg, amelyben a megértés folyamata a lét finom struktúrájával azonosul. 15 Tehát semmi­lyen más kapcsolatban nem lehet megragadni a létet. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom