Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Múltunk újraértékelése - Szénásy Sándor: Ravasz László, az értelmiség egyik igehirdetője

a szeme előtt, a polgári osztály képviselője, amely drága örökséget bír, de e javak iránt megközömbösödött, s az fenyeget, hogy éppen műveltségénél és szétszórtságá­nál fogva különböző és idegen tudományok szelének martaléka lesz." 9 Az 1905/06-os tanévet Berlinben töltötte. Hazaérkezve befejezte „Schopenhauer esztétikája" című doktori dolgozatát, s hamarosan beadta a sárospataki teológiára a „Bevezetés a gyakorlati teológiába" című magántanári dolgozatát. Mindkettőt el­fogadták. „1907 végén megtörtént az a különös eset, hogy az erdélyi egyházkerület Molnár Albert örökébe, a gyakorlati teológia tanszékére, egy rendelkezés alatti se­gédlelkészt választott meg, aki még nem töltötte be a 25. életévét." 10 Az ifjúság, amelyből a felsőévesek nemrég még iskolatársai voltak, tódult az előadásaira, mert felkészültség, érdekfeszítő taglalás, humor - s nem egyszer irónia - jellemezte azo­kat. Ebből az időből maradt fenn egy jellemző anekdota: az egyik piarista tanártár­sa megintette az akkor még modern teológus Ravasz Lászlót: „Kedves Laci! Az eszünket is át kell adnunk az Úrnak! Látod, én már átadtam." Mire ő: „És nem res­telltél ily csekélyke ajándékkal kedveskedni az Úrnak?" 11 Ahogyan a korabeli Pro­testáns Szemlében megjelent „csípős, kiélezett cikkecskéi"-ről írja: „Amerre ezek a kis sajtódarazsak repültek, egy bizonyos: aludni nem lehetett." 12 Éleselméjűség, fi­lozófiai képzettség, rendszerező készség, páratlan irodalmi tájékozottság, - mindez hozzájárult ahhoz, hogy Ravasz László az értékteológia legnagyobb magyar képvi­selőjévé lehessen. 13 Sokan a kritikától féltették a hitet, ő viszont azt vallja: „Végze­tes tévedés az, hogy a kritika megöli a hitet. Nem. A kritika megmenti a hitet. Az a teológia, amely a kritikát megveti, skolaszticizmusba süllyed, de akinek a hite a kri­tika éltető levegőjében izmosodott meg, az olyan kősziklára épített, amelyet hiába csapkod a vihar." 14 Azt kell bizonyítanunk ennek a kétkedő, hitetlen világnak, hogy a keresztyénség nem illúzió, a vallás nem ábránd, az evangélium nem rajongás. Csak az fél a tűzpróbától, akinek kezében polyva van, de aki nemes ércet tart a ke­zében, boldogan lép a tüzes kohó elé." 14 Ennek a korszaknak gyümölcse - a sok száz cikk, előadás, tanulmány és igehirdetés mellett - „teológiai irodalmunk legszelleme­sebben megírt könyve", 15 Homilétikája. Lényege: „az igehirdetés nem egyéb, mint az Ige örök javainak olyan művészi felhasználása, amellyel az embert és a gyüleke­zetet Isten terve és akarata szerint eszményi állapot felé visszük." 16 Maga a vallás sem más, „mint a való világból a kellő világba való átfejlődés". A fiatal és sikeres professzor életében 1909-ben olyan esemény következik el, amely további fejlődésére döntő hatással van, s amely „az értékek rangsorában" az élre kerül, így roppant filozófiai, esztétikai, vallástörténeti és világirodalmi felké­szültségét is a maga szolgálatába állítja. Ez a „gyökeres keresztyén élmény megren­dítő ténye" a Mott János kolozsvári diákevangélizációjában. „Megtérés, újjászüle­tés, imaélet többé nem tudományos tárgy volt, tünemény, amelyet kedvtelve ismer­hettem fel különböző századok és különböző történelmi bizonyságtételek életnyilat­kozataiban, hanem saját hányatott és küszködő lelkemnek ingyen kapott és meg­rendítő tapasztalásai." 16 Ezért jegyzi meg Homilétikája előszavában, hogy könyve három és fél év alatt készült el, s ez „nagy idő", s ez alatt a teológus, kivált, ha dol­gozik, világnézet és tudományos meggyőződés dolgában bizonyos átalakuláson me­het át." így megérthetjük, hogy az erdélyi egyházkerületben ébredés indult meg, amelynek során ,jeles fiatal munkatársaimmal - emlékezik Ravasz László -, a ma­gyar intelligencia elé tártam a keresztyén világnézet igazságát, szépségét és hódító erejét." 17 Felkészültségét kiteljesítette ezután Kálvin János és Kuyper Ábrahám művei­nek tanulmányozása, majd a húszas évek végétől a dialektika theologia gondolatai által való gazdagodás. így állott elő teljes kifejlődésében az Ige teológusa. 18 S attól kezdve, hogy 1921-ben Dunamellék püspökévé választotta, felkészültsége, „lelki fegyverzetében" számba is alig vehető sok porondon kellett megjelennie, s a vallás,

Next

/
Oldalképek
Tartalom