Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Helyzetfelmérés - Reuss András: Egyház és társadalom kölcsönhatása

Mégsem lehet társadalmat és teológiát úgy megkülönböztetni és egymással szembeállítani, hogy a társadalom örökké változik, míg a teológia állandóan örök. Kétségtelenül nagy feladata a szociológiának, hogy a társadalom változásait nyomon kövesse. Ezzel a változékonysággal szemben a teológia változatlanságára hivatkozni nem lehet. A teológia tárgya - Isten és kinyilatkoztatása Jézus Krisztusban - örök és változatlan, az emberi felfogást, megismerést és kifejezést azonban az emberi szubjektum végessége és változása korlátozza és motiválja. A római katolikus egyház gondolkodása az isteni kinyilatkoztatás egyre teljesebb megismerését emeli ki, a protestáns teológiában nagy hangsúlyt kap az egyes korok eltérő kérdésfeltevése és kihívása. S még mindig nem talált kellő figyelemre az a- különösen Luther gondolkodását meghatározó - bibliai hagyomány, amely Istenről nem úgy beszél, mint mozdulatlan állandóról, mint valami matematikai konstansról, hanem mint a világ uráról, aki uralkodik, cselekszik és cselekedeteivel válaszol arra, ami a világban történik. A világ és az ember változó valóságát tehát igenis figyelembe veszi: aki szent ugyan, de a bűne miatt megszorult embernek Krisztusban elébe megy, - aki ugyan kikutathatatlan, törvényben mégis világossá teszi, az ember hol fordul vele szembe, - aki ugyan teljesen nem ismerhető meg, mégsem kiszámíthatatlan, hanem hűséges a kegyelemben. Minderről a Szentírás igéje és a Krisztus-esemény tanúskodik. Istennek ez a testté lett igéje megkerülhetetlen kiindulópontja a keresztyén teológiának. Egyúttal ezzel kapcsolatos a teológia és társadalom kölcsönhatásának minden problémája is.

4 Hogyan szabaduljon a teológia a társadalom fogságából? Gondolatmenetünk rendjében, de a történelemben is az első kérdés, hogy a teológia sajátos témája sokszor feloldódik, eltűnik a társadalom realitásaiban, és nem lehet megkülönböztetni a kettőt. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy a teológia témája annyira beágyazódik a társadalom valóságába, mindennapjaiba, annyira részévé válik és szervesül vele, hogy a társadalom funkciójának vagy egyenesen termékének tartják, amelynek célja a megoldhatatlan földi problémák kezelése a földöntúlira, a túlvilágira való utalással: valóságos problémák illuzórikus megoldása, teljesülhetetlen emberi vágyak teljesülésének üres reménye. Valóban eszköz volt a teológia az uralkodók kezében a fennálló állapotok védelmében, de ugyanakkor mégis hatásos fegyver is volt azoknak, akik reá hivatkozva változtatni akartak az emberen és a világon. Szinte minden kor teológiája feladatának tekintette, hogy kiszabadítsa magát kora megkötözöttségeiből, amelyekbe így vagy úgy belebonyolódott. Ha fogságnak nevezzük ezt a gúzsba kötöttséget, amit Luther az egyház babiloni fogságának nevezett, akkor a teológia az egyes korokban a judaista, hellenista, konstantinuszi, platóni, arisztotelészi, skolasztikus, fejedelmi, racionalista, nacionalista vagy éppen diktatórikus fogságokba került, akár a hatalmasok fondorlatából, akár a teológusok félelméből vagy jóhiszeműségéből. A teológia története ezért az Isten igéjével való visszaélések és az ige félreértelmezésének története is. Egyúttal azonban a teológia szabadságharcának története is. Ma - nagyon remélem, - társadalmunkban és egyházainkban, s így a teológiában is, új kezdetet élünk át. A valóságosan létező szocializmus fogságából való szabadulásra gondolok. Talán még mindig olyanok vagyunk, legalábbis az idősebb nemzedékek, mint a 126. zsoltárban említett álmodók, akiknek megtelt a szája nevetéssel és örömkiáltás van nyelvükön. Vagy mint Platón barlanglakója, aki most jött fel a napfényre, de a ragyogó világosság elvakítja. Vége van már a szolgaságnak, amely azt a napi rutint követelte meg, hogy bizonyos kifejezéseket ismételgessünk, más gondolatokat viszont elhallgassunk. Izgalmas feladat annak kutatása, hogyan is