Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Helyzetfelmérés - Frenkl Róbert: Veszélyben az egészségünk

FRENKL RÓBERT Veszélyeztetett társadalom Veszélyben az egészségünk Több, mint másfél évtizede, a nyolcvanas évek első felében nyílt lehetőség szólni a társadalmat fenyegető devianciákról, a szenvedélybetegségek terjedéséről, azokról a kockázati tényezőkről, amelyek, ha uralkodóvá válnak az életmódban, akkor súlyosan fenyegetik a népesség egészségét. Ezek a kockázati tényezők rejlenek az úgynevezett nem fertőző epidémiák hátterében. A nem fertőző járványok, akárcsak a történelemben a pusztító fertőző betegségek, olyan mértéket érnek el a modern társadalomban, hogy jogos járványokról beszélni. Elsősorban a szív-vérkeringési rendszer betegségei, másodsorban a daganatos betegségek jelentik a vezető halálokokat, felelősek a halálesetek közel háromnegyedéért. Amíg nem ismerjük a szívizominfarctus, az agyvérzés, az érelmeszesedés, a daganatos betegségek pontos okait és a kóros mechanizmusokat, addig nem lehet igazán sikeres a gyógyítás, addig ezekben a betegségekben fog meghalni az emberek többsége. Nem mindegy azonban, hogy milyen életkorban. Ezen betegségek kialakulásában az életmód, illetve az abban rejlő kockázati tényezők - dohányzás, alkoholizmus, magas vérnyomás, elhízás, mozgáshiány, stressztolerancia beszűkülése ... - meghatározóak. A hazai, elmúlt másfél évtizedes, negatív trend igen figyelmeztető. Bizonyos, hogy a nem kielégítő életszínvonal is szerepet játszik az egészségügyi adatok romlásában, mégis jelentősebbnek kell tartanunk az életmód, az életvezetés, az egészségkultúra hiányosságait. Az egészség-érték háttérbe szorulását a közgondolkodásban. A vallott és a megvalósított értékrend discrepantiáját. Az egészség korszerű definíciója nem a betegség hiányát fejezi ki. Az egészség testi-lelki-szociális jólét, erős alkalmazkodó-, ellenállóképesség a környezeti kihívásokra. A lelki egészség zavara potenciálja szinte minden egyéb kedvezőtlen tényező érvényesülését. Figyelemreméltó - és ugyancsak a mentálhygiene jelentőségét emeli ki -, hogy a magyar egészségügyi adatok romlása akkor következett be, amikor emelkedett az életszínvonal, illetve már felismertük a trendet és igyekeztünk tenni ellene. De az egyébként bizonyára helyes intézkedések, törekvések nem ütöttek át, gyengébbnek bizonyultak, mint a negatív tendenciák. Ebben - és itt elnézést kell kérnem a szubjektivitásért - nézetem szerint két alapvető tényező játszik szerepet. Az első kétségkívül a társadalom értékzavara, a veszélyérzet hiánya, illetve a veszély lebecsülése. A második - és ebben rejlik szubjektivitásom - a társadalmi törekvések erőtlensége, illetve párhuzamossága, az integratív cselekvés hiánya. Magam négy jelentős társadalmi alrendszert ismerek belülről. Az egészségügyet, az oktatást, az egyházi szférát és a sportot. Mindegyikben többé-kevésbé megjelenik az egészség-érték, de sehol sem meghatározó, és ami még inkább lehangoló, a különböző területek szakemberei nem tájékozottak a humán szféra többi ágában, saját életvezetésük is alig különbözik a társadalom egészétől. Lehet elsősorban az egészségügyet hibáztatni a gondokért, amely elvben hangsúlyozza, hogy az egészség nem az egészségügyben keletkezik és nem ott vész el, hanem a társadalomban, mégsem jár élen a primer prevenciós gondolkodás terjesztésében, nem engedi át érdemben a feladatot a civil szférának. Ettől azonban nem csökken mindazok - így az egyházak - felelőssége, akik emberekkel, kitüntetetten az ifjúsággal foglalkoznak.