Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.
Helyzetfelmérés - Tomka Miklós: Vallási helyzetkép Magyarországról
A II. világháborút követően a vallási élet Európában mindenütt, Magyarországon is, megélénkült. Magyarázatul külföldön a háború utáni békevágyat, a stabil értékek utáni igényt, az egyetlen nem-lej aratott intézményhez fordulást szokás említeni. Alig kétséges, hogy nálunk a kialakuló totális rendszerrel való szembefordulás is közrejátszott. A társadalom tekintélyes részének üldözése, a nem kommunista mozgalmak és közösségek felszámolása és az állampárti önkény kibontakozása idején az egyház akarva-akaratlan a másként gondolkodók menedéke és az ellenzékiség intézménye lett. Társadalmi támogatottsága ennek megfelelően megerősödött, különös tekintettel arra, hogy az a generáció még tudatosan őrizte-védte azt a korábbi önazonosságát és kultúráját, amit a kommunizmus támadott. A radikális változás 1960 táján kezdődik. Sok minden történt ekkor. A forradalom elbukott, s szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy a puszta ellenállás nem megoldás. A második tényező, hogy a Kádár-rendszer 1959-1961 között szétverte a parasztságot - azt az osztályt, amely addig még őrizni tudta korábbi rendjét, életformáját, kultúráját. A tsz-szervezéssel a szó szoros értelmében kihúzták a talajt a mezőgazdasági népesség lába alól. A városokba és az iparba induló népvándorlás egyúttal a vidék önállóságának elvérzésével járt. A harmadik meghatározó elem a „fogyasztói szocializmus", azaz a Nyugatról felvett hitelek, az áruval teli boltok, a jólét ígérete, a másodállások rendszerének megteremtése. Mindezt, negyedikként, a tömegkommunikáció diadalútja, mindenek előtt a televízió gyors elterjedése tetőzte be. Ezekben az években nyilvánvaló társadalomszerkezeti és kulturális váltás történt. Pontosabban: az addigi rend alapjaiban bomlott meg. Az ezt követő éveket jellemezte azután Hankiss Elemér, a közösségek és az értékrend hiányával. 3 A gúzsba kötözött egyházaknak sem volt lehetőségük arra, hogy a helyzethez való szükséges alkalmazkodás lépéseit megtegyék. Az 1960-1978 közötti magyarországi elvallástalanodás nemzetközi összehasonlításban jóformán példa nélküli mértékű. 1978 óta a vallásosság legkülönfélébb mutatói emelkednek. (Ilyen index a magát vallásosnak minősítés, a templomba járás, a liturgikus-rituális részvétel, a vallási dolgok iránti érdeklődés, a hitoktatáson és vallási közösségekben-csoportokban való részvétel, a vallás és a vallásosság társadalmi megbecsültsége, az egyházi iskolákba és a papi és egyházi pályákra való jelentkezés stb.) Eközben a falusi hagyományvesztés tovább zajlott, tehát a megújulás elsősorban városi jelenség volt. Tudni kell továbbá, hogy a változás nem ekkor kezdődött, hanem - mivel az emelkedés adatai a veszteségek és a gyarapodás mérlegét mutatják, - ekkor vált pozitív végeredményűvé. És még valami: a vallási erősödés nem független a társadalom más folyamataitól. Ez az idő a „második gazdaság", a „második nyilvánosság", a „második társadalom", azaz a hivatalos társadalomszervezet háta mögött megerősödő autonóm társadalomszervezet megjelenésének időszaka. Ennek részeként és azóta folyamatosan erősödik a vallásosság és gyarapszik a társadalom vallásos részének közösségi-szervezeti élete. (Van, aki azt állítja, hogy a folyamat 1992-1993 táján megszakadt volna. Ez tévedés. Az 1979-1990 közötti trend 1990 és 1992 vége között kis mértékben megugrott, majd 1993-1994-ben a korábbi emelkedési ütemre esett vissza. Az ingának előbb az egyik, majd a másik irányba történő kilengésében a rendszerváltás átmeneti, hamar múló felszíni hatása mutatkozott. Mellette, vagy mögötte azóta is tovább halad a vallási regeneráció.) A magyar társadalom világnézetileg polarizálódott A nyugat-európai társadalmakat a vallási kultúra megőrzése, de a személyes és az egyházhoz kötődő vallásosság gyengülése, végeredményben a „vallási-tényező" társadalmi szerepének elhomályosodása jellemzi. Magyarországon (s Kelet-Közép-Európában talán mindenütt) a társadalom egy jelentős nagyságú része a keresztény kultúrához, s különösképpen a vallásossághoz fűződő kapcsolatokat elvesztette s
