Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Az élő egyház ma - Hafenscher Károly: Krizeológia és keresztény jövőkép

terem fogadta. A globális veszélyérzetben élő értelmiség vevőlett a témára. „Csak egy a kérésem Hölgyeim és Uraim: Evezzenek a mélyre!" - kérte az előadó. Hankiss Elemér feladva pozícióját az Emberi kalandról ír, és Jánosy István globális pacifizmusról álmodik a mai végveszélyben... Mindezek csak felvillantott jelzések. A globálisan gondolkodni merő és lokálisan cselekedni akaró ember S.O.S. jelzései. Hamvas ezekről a jelzéseket kiváltó okokról évtizedekkel ezelőtt már tudott, beszámolt és radikálisan nyúlt a kérdéshez. Radixra, gyökérre ásott!!! Nem állt meg a New Yorki Tőzsde 1929-es összeomlásánál, - az akkori világválságnak mondott gazdasági válság kezdeténél. Néhány jellemző sort hadd idézzek tőle: „A középponti metafizikai, vallásos mélységben lejátszódó lázadás volt előbb és ez jelentkezett lassan a kultúra valamennyi területén. Valamennyi lázadásnak azonos jellege van és mindegyik ugyanarra a közös és általános kiindulópontra megy vissza: az élményre, amely úgy akar túljutni a kor által feladott nehézségeken, hogy szembeszáll az örökölt kultúrával és szétszedi. A lázadás, mint ahogyan minden előbbi magatartás is vallásos. Amilyen mértékben lázad az ember valamilyen tudomány, közerkölcs vagy államiság ellen, úgy kell lázadni önmaga ellen is... senki sem vonja kétségbe, hogy a fizikában a relativizmus párhuzamos a modern művészeti törekvésekkel, a lélektani törekvésekkel, a társadalmi jelenségekkel, hogy a világháború, a nemzetközi, nemzeti, gazdasági és gyakorlati krízisek egy közös pontból fakadnak." Ha pedig a krízis vallásos jellegű - folytatom saját szavaimmal - a megoldás is csak ilyen lehet, minden más csak felületen mozog. így ír erről: „Szánalmas próbálkozás államférfiak, ökonomisták részéről a szándék, hogy a krízist megoldják, anélkül, hogy ők maguk bármely ponton a krízisen túl lennének, és bármely csekély mértékben átestek volna katarzison, anélkül, hogy másodszor születtek volna." Ezért nem tántorít el a krízis komolyan vételétől az az új végtelen haladásba vetett hit, amit a Discovery új fellövésével (1998) kapcsolatban az amerikai media sugallt. Ez az optimizmusba menekülés, ez a milliárdokat felemésztő és az emberiség nyomorát semmibe vevő kísérlet azt súgja megint: Lássátok csak milyen nagy az ember! Mindent megold! Nincs számára lehetetlen! „Becsülöm az emberi kísérletet, az értelem és technika minden erőfeszítését, csak irtózom attól, ha ideológiát kovácsolnak belőle." Hogy Hamvasnál a krízis mély felismerése nem pesszimizmus, szellemi csömör vagy intellektuális rosszkedv, mutatja, hogy nemcsak diagnózisa van, hanem terápiája is. így ír: „Nem pietizmusból, nem is konvencióból, kritikátlanul és stréberségből vagyok keresztény, hanem azért mert meggyőződtem róla, hogy az egyetlen kinyilatkoztatás az Evangélium, mert Jézus Krisztus valóban Isten Fia. Ez nálam nem világnézet, nem tanítás dolga. Az Evangélium az autentikus (!) létezésről szóló kinyilatkoztatás. Ezt én ellenőriztem." „S ezért az alapállás csak az evangélium alapján történhetik." Az elpusztuló világ visszaállíthatatlan. Új kell. „Az összeroskadt és felperzselt világot az egyetlen, ami felszámolhatja és az eredetinél magasabb világot fel tudja építeni az Evangélium szava: Eredj, dobd el mankódat és gyógyulj meg és a rendetlenség, a komplikáció, a zűrzavar megszűnik... ez minden, amit mondani tudok." Hozzáteszem: ez Hamvas alapállása, koordinátarendszerének középpontja, ahonnan a krízist is szemléli, pontosabban elhelyezi gondolati rendszerébe. Nietzsche elvetette a krisztianizmust, a humanizmust, de tudta, hogy megrendítő, hogy milyen vallástalanságba esett Európa, és, hogy a modern apokaliptika középpontja a vallásos válság. E transzcendens kapcsolat hiányában, mivel nem tudta az Übermensch mentalitással sem helyettesíteni: beleőrült. Az elveszett istenbe belehalt, és elvesztette önmagát. Hamvas is tudja milyen mély a krízis, de megmaradt az alapállása, hite s nemcsak álmában beszélgetett Istennel. Megmaradt normális embernek. Embernek, s ez rangot jelent. Kereszténynek lenni annyi, mint embernek lenni. Nem több és nem is