Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Az élő egyház ma - Fabiny Tibor: Megvakult szülök - látó gyermekek

Ti szent csodák, s minden fel nem fedett Erői a földnek, sarjadjatok fel Könnyűimen, hogy enyhet és segélyt Nyújthassatok szegény jó betegemnek (4,4) Az eredeti szöveg Cordelia kapcsán két alkalommal is Jézusra való asszociálásra késztet: Oh, dear father! It is thy business that I go about (4,4, 23-24) jó atyám, ez a te ügyed Miért most síkra szállok Lukács 2,49-ben Jézus így beszél magáról: I must be about my father's business Nékem azokban kell foglalatoskodnom, amelyek az én atyám dolgai A következő'jelenetben a nemesember pedig Cordelia megváltói funkciójára utal. O az, aki redeems nature from the generál curse Which twain have brought her to (4,6, 203-4) majd megváltja a természetet A közátoktól, mit két lányod hozott rá. Fontos itt a „természet" szóra is figyelnünk! Shakespeare-nél a „nature" és a „kind" kifejezések az ember isteni eredetű természetét hivatottak kifejezni. Ennek ellentéte az „unnatural", ami nem más, mint a „gonosz". Ez pedig egy olyan erőt jelent, amely az isteni természet elleni lázadásban fogant meg, az emberi önzésben és a hatalomvágyban bontakozott ki, amely ártatlanokat és bűnösöket egyaránt pusztít, ami az idó't kizökkenti, de ami végül önmagát is megsemmisíti. Az Edmundok, Gonerilek, Claudiusok számára már elveszett a természetnek ez az eredeti jelentése, ők a hatalom machiavellista akarói. A gonosz erők működése azonban nem egy természetfeletti orkán vagy ciklus mechanikus működéséhez hasonlítható. A gonosz erők önpusztítása lehetetlen volna a „megváltó erők" működése nélkül. A tragédia második felében ezek a megváltó erők egymás felé közelednek. Kik is ők? És honnan jönnek? A bolondnak öltözött Edgar, az álruhás Kent, és mindenek felett Cordelia. Úgy is nevezhetjük Őket, hogy kereszténység előtti keresztények, a prisca theologia képviselői. Cordelia ártatlanságával, tisztaságával, szeretetével és alázatával közelít apjához. A háttérben zene hallatszik, miközben Cordelia az őrültségi roham után mély álomba zuhant Learhez fordul. Apja „szellemnek", „egy megboldogult lelkének" véli lányát, aki a sírból akarja kihozni őt. You do me wrong to take me out o'th'grave; Thou art a soul in bliss; but I am bound Upon a wheel of fire, that mine own tears Do scald like molten land (4,7,45-48) Engem kivennétek a sírból. Te egy Megboldogultnak lelke vagy. De engem Tüzes kerékhez kötöttek, hogy könnyűim Úgy áthevülnek, mint az olvadott érc Lear a purgatóriumban érzi magát, de Cordelia hatására - Cs. Szabó László szép szavaival -„az oszladozó őrület résein besüt a Paradicsom fénye." Akorábban dühöngő és a hatalmáért üvöltő apa az ötödik felvonásban ismét gyermekké lesz, mert Cordelia