Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Búcsúzunk Veöreös Imrétől

Soktálentumú útitársunk most kilépett a sorból, előre ment, túljutott már minden földi úton. Itt a földi végállomás 1999. február 27 volt. Már minden földi állomást maga mögött hagyott: Gyó'r, Körmend, Sopron, Erlangen, Gyenesdiás, Budapest, Kecskemét... Dunántúli evangélikusok, a Harangszó olvasói, az egykori Lelkipásztor olvasótábora, a Lelkésznevelő Intézet diákserege, a Kecskemét és környéke aranyhomokjának nomád felhői alatt élők, Kőbánya gyülekezete és budapesti dolgozószobájának karosszéke... Még székhez, asztalhoz kötötten is úton volt, és számontartotta útitársait: neves teológusokat és egykori lelkésztársait, a maga módján nem szűnt meg hirdetni az UTAT, az egyetlent, az Atyához és testvérekhez vezető legrövidebb Utat: Jézust. A sajtó elkötelezett művelője volt, tollforgató és írógépben fogalmazó, gyorsírással jegyzetelő, igényes, értelmiségi lelkész. Volt ereje teológiai nézeteit újraértékelni, és újabb meg újabb teológiai álláspontot foglalt el. Szobafogságában is lépést tartott Európával, nemcsak a teológia terén, de az irodalom világában, s közben új meg új kapcsolatokat teremtett újat akaró emberekkel. Hallatlan szorgalommal és önfegyelemmel dolgozott. Még telefonrögzítőmön hallhatom hangját: egy cikke iránt érdeklődött, és megkérdezte, megérkezett-e könyvéről a recenzió. (Közöljük, olvasható e számunkban...) Volt sok barátja, több ellenfele is, sok tisztelője lelkészek és nem-lelkészek között. Most elszakad tolunk, meg kell válni a fáradt útitárstól, de Isten Krisztus Urunkban megismert szerététől a halál sem választhatja el, amint a gyászjelentésen olvassuk és a koporsó mellett hallottuk. Olvasóink nevében a gyászoló szerkesztő