Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Az élő egyház ma - Fabiny Tibor: Megvakult szülök - látó gyermekek

művész, aki nem tud gyülekezeti éneket vezetni, nem vállal istentiszteleti szolgálatot. Pedig ha a fentieket átgondoljuk, az istentiszteleten méltó módon orgonálni csak művészi elhivatottsággal és sokszor csak művészi feladatokra képesítve lehet. A fentiekhez még az énekkarok orgonakísérete, és reményeink szerint a jövőben bevezetendő liturgikus éneklés hangszeres vezetése is hozzátartozik. Nem kis feladat. De ha idővel gyülekezeteink felnőnek a kántori szolgálat megbecsüléséig, és ha ez a megbecsülés érezhetően el is jut az egyházzenét tanulókig, akkor mondhatjuk: van reményünk, hogy lutheránus öröfeégünkkel méltóképpen fogunk élni. Irodalom Blume, Friedrich: Geschichte der evangelischen Kirchenmusik - Bärenreiter, 1965 Eilerhorst, v. Winfred: Handbuch der Orgelkunde - Einsiedeln, 1936 Karasszon Dezső: Az orgonista az istentiszteleten tegnap és ma - in Magyar Egyházzene V. évf. 2-3. szám Trajtler Gábor: Orgonaismeret - Budapest, 1994 Wilson-Dickson, Andrew: A keresztyénség zenéje - Budapest, 1998 * * * A szerkesztőség ezúton is Isten áldását kéri a szerző, Trajtler Gábor 70. születésnapja alkalmából! FABINY TIBOR Megvakult szülők - látó gyermekek A „szem" mint metafora Shakespeare tragédiáiban 1. A szülők és a gyermekek közötti konfliktus jólismert alapmotívum a shakespeare-i tragédiában. Elég, ha csak az egyik legnépszerűbbre gondolunk, mondjuk a Szentivánéji álomra: Hermia és Lysander, a szerelmes fiatalok a darab kezdetén hiába akarnak egymáséi lenni, a szülői hatalom, a paternális tekintély saját elképzelését és akaratát kívánja érvényesíteni. Nemcsak a megszokás, hanem az uralkodó, a jogi hatalom is az apák, a patriarchák oldalán áll. A kezdetben alapvetően antikomikus társadalom törvényekkel és rendeletekkel igyekszik regulázni a fiatalokban feszülő erotikus erőt. Az apa és a gyermeke közötti konfliktus katasztrófához is vezethetne. Ám Shakespeare mégsem Hermia tragédiáját írja meg. Alig vagyunk túl a dráma expozícióján, máris robban a visszafojtott szexuális feszültség: a fiatalok fellázadnak az öregek és a hivatalosak társadalma ellen; elszöknek hazulról a zöld erdők romantikus világába, ahol a civilizáció mesterkélt „rendje" immár érvényét veszíti, itt nincsen szabály, minden szabad, a böjtöt felváltja a karnevál, a képmutatást meg a szaturnália. A kirobbanó és a végre szabadon lángoló szerelem tűző fényében egymást is összekeverik a szerelmesek, hisz tudjuk, hogy Cupido vak és így Titánia, a tündérkirálynő is Zubolyba lesz szerelmes. A darab végére - sokszorosan csodás szerencse folytán - a fiatalok lázadása végül is győzelmet arat, a félreértések tisztázódnak, az azonosságok felfedetnek, és a boldog végben a szerelmesek is egymáséi lesznek. A szülők