Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Az élő egyház ma - Bácskai Károly: Hegyen épülő templom

értékek közvetítésében, és az igehirdetéssel mint nevelő célzatú, hitet ébresztő és emberi tartást adó beszéddel. A 21. század hajnalán épülő keresztény templom az ember magára találásának, az Isten-ember relációban megtalált identitásának, önértelmezésének helye, színtere is. Néven nevezve századunkban kezdték el tudományosan vizsgálni a modern nyugati ember identitászavarát. A pszichoanalitikus Erik Erikson problémvázlata szerint az embert az az érzés gyötri, hogy elvesztette kapcsolatát saját korával és megcsalja önmaga benső lényegét. A rendeltetését kereső modern ember nem tudja magát többé Isten színe előtt élete problémáival.

2 Az „A határon" című könyvében a teológus Paul Tillich így fogalmaz: „Undor, üresség, hiábavalóság érzése kerített a hatalmába sok modern embert, különösen a fiatalabb nemzedék tagjait. Sokak lelki egyensúlya kezd meginogni. A haladás gondolata elveszítette vonzerejét. A szabadulást újra vertikális dimenzióban keresik, gyakran misztikus formákban... Henri J. M. Nouwen, hollandamerikai pszichológus-teológus pedig így folytatja az 1970-es években megjelent „The Wounded Healer" című könyvében: >r

Az emberek világképüket különböző ideológiák darabjaiból rakják össze, amelyeket állandóan, gond nélkül változtatni lehet. Az ideológiai forgácsok áradatát a tömegkommunikációs eszközök teszik lehetővé. Ezek az emberek nehezen tudják elhinni, hogy létezik valamilyen mindig és mindenütt, általánosan érvényes igazság."

4 A szekták, a narkománia, a (vallási) fanatizmus, a sovinizmus lélektanilag részben ennek a hamis, beteg identitás-tudatnak, az egészséges önértelmezési képesség - egyéni és kollektív - válságának köszönhetik létüket és terjedésüket. A kereszténység alapvetően konstruktív vallás és nem destruktív? Elég a bomlasztó, züllesztő ideológiákból, elég az elsivárosító, rosszul értelmezett lelki-szellemi liberalizmusból! Nem mindegy, hogy milyen szellemiség van jelen a házban (egyházban, templomban). Gonoszság, álnokság, képmutatás, irigység, rágalmazás (ma pletykának mondanánk, lPét 2,1), vagy pneumatikus a háztartás (egyháztartás), ahol sűrítve, koncentráltan van jelen és élhető át a jó. Ahol más a légkör, több a lelki oxigén és megérezni a Krisztus szellemét. Ha fel van fújva az autógumi, szépen gurul a kocsi, ha lyukas, leeresztett, ha nincs pneumatikus nyomás, döcög, bukdácsol, elakad. Az épülés, illetve építés lemondással, áldozathozatallal jár. A latin szöveg alapján: offertórium (lPét 2,5). Ma sokan úgy vélik, akkor növekszik az egyház, és akkor beszélhetünk valóban templomépítésről, ha megvannak a megfelelő anyagi források, ha biztosítottak a szükséges financiális feltételek. Mintha a fejlődés, záloga egyedül a pénz, az anyagiak lennének. Az igazi offertórium, a fejlődés, növekedés, épülés és építés valódi záloga azonban lelki természetű. Teljes önmagam, szeretetem, szolgálatom, aktív beépülésem a gyülekezetbe. Egy tégla, egy kődarab nem sokat ér önmagában. Ha azonban elveszíti önmagát és beépül a házba, alkotó részévé válik a nagy értéknek.