Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Az élő egyház ma - Szeverényi János: Hol van Ábel, a te atyádfia?

A Heidelbergi Vita idején tehát nem volt lényeges különbség a lutheri és az Ágostonos Rend teológusai között. Ezt ma a justificatios Közös Nyilatkozat idején hasznos figyelembe venni. Luthert nem kellett félteni a passzivitástól, a rómaiakat pedig a hit jelentéktelenítésétól. Kari Kopperi finn professzor lényegében erre mutat rá, amikor Isten szeretetének átformáló, szeretetet teremtő' erejéről szól Luther teológiájának lényeges vonásaként. SZEVERÉNYI JÁNOS s Hol van Abel, a te atyádfia? A testvér az utcán hever Elég sokat hallunk manapság az utcán élőkről, a hajléktalanokról. A probléma rendkívül súlyos és összetett. Még a tüneti kezelés is nehezen megy (eljuttatni őket hajléktalan szállóba), nemhogy a pontos diagnózis után a hatékony küzdelem a megelőzésért és a rehabilitációért. Tudni kell, hogy ma több százezer potenciális hajléktalan jelöltje van társadalmunknak. Akik az utcára kerülnek, és rendkívül gyorsan leépülnek testileg-lelkileg, csak a jéghegy csúcsát jelentik. Körülbelül három millióan élnek létminimum alatt, legalább két millióan szívszorítóan szegények, munkanélküliek. Válás következtében sok férfi veszíti el egzisztenciáját. Könnyen jelentkezik ilyenkor az alkohol adta kábultság, fájdalomcsillapítás. A szegénységnek sok kemény következménye van: félelem, létbizonytalanság, rezignáltság, idegbetegség, családi krízisek stb. A szegénység, a kiszolgáltatottság az igazi oka a hajléktalanságnak. Némelyek jó szándéka ellenére a bűn, az önzés miatt megbukott a szocializmus. De az egyház, a kereszténység soha nem adhatja fel a szociális gondolatot és gyakorlatot! Ezt ma nem népszerű képviselni. Az élő' egyház nem lehet konformista, nem sodródhat az árral. Bibliaismerők tucatjával idézhetik teljes öszszefüggésében a Szentírást ilyen szempontból. A vadkapitalizmus, a pénz imádata könyörtelen, embertelen, istentelen jelenség. Az is vitathatatlan, hogy a legtöbb ember felelős saját életéért, sorsáért. Ezért rendkívül jelentós terület a megelőzés szempontjából az egészséges nevelés. Riasztó jelzésnek vélem, hogy komoly politikai erők küzdenek a hitoktatás, de még az általános erkölcsoktatás ellen is, ugyanakkor támogatják a fiatalok butítását, kábítását. De sokan vannak olyanok is, akik önhibájukon kívül kerülnek bajba. A végeredmény szempontjából lényegtelen, hogy ki miért jutott nehéz helyzetbe. Az egyháznak és a kereszténységnek mindent meg kell tenniük a megelőzésért és helyreállításért. Bármilyen szép is az a gondolat, hogy az egyház feladata a sírók vigasztalása, ma már így ez tarthatatlan és kevés. Mit tehetünk: - Részt kell vennie az egyháznak, mint szervezetnek a politikai, társadalmi, szociális döntésekben. Legalább is hatást kell gyakorolnia a döntéshozó testületekre. MEG KELL SZÓLALNI! „Nyisd meg szádat a némáért." (Példabeszédek könyve 31,8) - Bíztatni kell egyházunk tagjait, hogy a maguk hivatásában határozottan képviseljék a keresztény értékrendet. - Lelkészeinket, gyülekezeteink tagjait képezni kell az evangéliumi szociális munkára. - Országos és gyülekezeti szinten tudatosan gyakorolni kell a társadalmi missziót (iszákosmentés, drogosok rehabilitációja, cigánymisszió, családsegítés stb.). Leg-