Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Múltunkból - Boleratzky Lóránd: Ötven éve szüntették meg a miskolci evangélikus jogakadémiát

létének a temploma, az igaz tudományok universitása és a hazaszeretet bevehetetlen fellegvára örök időkön át".

2 A kollégium igyekezett ezeknek az elveknek mindenkor eleget tenni. A kollégium a nagyhírű magdeburgi professzor: Pomarius Sámuel veszetésével kezdi meg működését, tanárai között pedig ott találjuk Pankratius Mihályt, aki első magyar közjogi munkájával tette nevét országosan ismertté. A Tárca parti Athén, ahogy akkor Eperjest nevezték, - csakhamar az ország egyik jelentős kulturális központjává válik Greguss Mihály és Vandrák András kimagasló tanári működése révén. A hallgatók sorában találjuk meg 1816-1819 között Kossuth Lajost, valamint a márciusi ifjakat, akik az 1848-as szellemet képviselték. AkollégiumotPeíő/ií Sándor és Tompa Mihály is felkeresik. A Bach-korszak alatt a jogi előadásokat karhatalommal szüntetik meg, és csak 1861/62-ben nyílhatott meg az időközben újjászervezett jogakadémia öt tanár közreműködésével. Az eperjesi kollégium a 19. század végén már a teológiai akadémiát, a jogakadémiát, a főgimnáziumot és tanítóképzőt foglalta magában. A Kollégium - jogi önállóságának megtartásával - 1892-ben lépett a tiszai evangélikus egyházkerülettel szorosabb kapcsolatba. A világháború kitörése előtt már tíz tanszékkel rendelkezett; a tanárok között olyan országos hírűek találhatók, mint Horváth Ödön, Mikler Károly, Raffay Ferenc, Ereky István, Réz Mihály, Flórián Károly, Obetkó Dezső, Maiéter István, Moór Gyula, Hebelt Ede, a teológián pedig Mayer Endre, Csengey Gusztáv és Szlávik Mátyás. A vesztes világháború után a jogakadémia is vándorbothoz nyúl, és 1919 februárjában Miskolcon telepszik le. Geduly Henrik evangélikus püspök és Mikler Károly hervadhatatlan érdeme a jogakadéma átmentése és az a tény, hogy 1919. március 15-én ismét megnyithatta kapuit, megmentve többek között az eredeti alapítólevelet, Than Mór hatalmas Dessewffy Arisztidról készült festményét és a könyvtár egy részét. Az alapítólevél az ötvenes években megsemmisült, a Than Mór festményt pedig Ottlyk püspök utóbb eladta. A trianoni békeszerződéssel Magyarország tíz jogakadémiája háromra - az egri római katolikus, a kecskeméti református és a miskolci evangélikus jogakadémiára csökken. Miskolcon válságos évek köszöntenek a jogakadémiára, és már-már fennmaradását is veszélyezteti az állami támogatás megszűnése, amelyhez hozzájárultak a létszámkorlátozó és az intézmény elsorvasztására irányuló későbbi rendelkezések. Új korszak kezdődik 1923-ban Bruckner Győző dékánná választásával, aki 21 éves dékánsága alatt megteremteni a jogakadémia biztos anyagi bázisát Miskolc városával kötött szerződés révén, melyben három tanszék költségeinek átvállalására került sor. Szellemi téren is a magyar művelődés és iskolaügy fellegvárává teszi. Sajnos időnként a jogakadémiák elsorvasztására irányuló állami törekvések is felerősödnek, és ezek ellensúlyozására Bruckner Győző hatalmas akcióba kezd: belés külföldi tudósokat, egyházi vezetőket - köztük Söderblom Náthán uppsalai érseket és Hindenburg elnököt is - mozgósítja, akik komoly erkölcsi támogatást nyújtottak.

3 Az 1934-37. évi zsinat szerint „a jogakadémia az egyház egy karú főiskolája, a magyarországi evangélikus egyház szolgálatában álló, tanszabadsággal felruházott, a jog- és államtudományok, különösen az evangélikus egyházjognak önálló művelésére előkészítő intézet".

4 A jogakadémia ezen a téren is egyedülálló teljesítményt tudott felmutatni 1924-ben megindult egyházjogi szemináriumának egyre inkább kiteljesedő munkásságával, köztük számtalan kiadványával. A jogakadémia tudományos súlyát és tekintélyét nagyban emelte a jogakadémia szervezeti szabályzatának az a rendelkezése, amely szerint nyilvános rendes tanárrá csak az választható,