Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Múltunkból - Kamp Salamon: Et resurrexit

ff» bot! nicht, wo sie ihn hin gc-le t " 'ffet hü. (13 4 (1)3 ben. Maria Magdalena riadtságát a (3-4 .üt.) g-moll - E-dúr; az (5.-6 .üt.) F-dúr - A-dúr harmóniai váltása és az általuk létrejövő', a-b-h-c-cis-d kromatikusán emelkedő' szólam, a (9 .üt.) f-a-cis bővített szextakkordjától induló, ütemenként szekundokat emelkedő', állandóan változó, bizonytalan tonalitása fejezi ki. (10 .üt.) B-dúr; (11 .üt.) C-dúr; (12 .üt.) d-moll; (13 .üt.) e-moll; (14 .üt.) F-dúr; (15 .üt.) G-dúr; (16 .üt.) a-moll; (17 .üt.) B-dúr sorozata teljes kört zár be a kiindulási és a záróakkord között. Mindenütt kerestük Ót. Bassus generalis ohne Viola d. g. IV Zweene Eng'el A sírás és fájdalom ábrázolására a (4 .üt.) b-d-fis, a (6 .üt.) c-e-gis bővített hármashangzatait és a hozzájuk kapcsolódó disszonanciákat használja, kivételes kifejező' erővel. A bevezetést és a zárást kivéve, csupán egyetlen alkalommal, a tanítványok zenei ábrázolására szólaltatja meg a teljes kórust. Nem hagyományok nélküli, de mindenképpen egyéni a kilencszólamú záró kórusban a feltámadt Krisztus győzelmét hirdető evangélista „Victoria" akklamációja, melyet a mű végén minden szólam együtt zeng. Schütz Auferstehungshistorie-ját a tudatos hagyományőrzés és a modernség hatja át. Bár számtalan zenetörténész utal Schütz és Claudio Monteverdi (1567-1643) kapcsolatára, mégis kettőjük egyénisége, zenei irányultsága, radikálisan különbözik. Monteverdi két diametrálisan eltérő stílust birtokolt a „prima pratticát" (a 16. században általánosan elterjedt polifon kontrapunktot), és a „seconda pratticát" (generálbasszus, deklamációs recitativo, emberi affektusok kifejezése, szenvedélyes érzelmek). Schütz, hogy zenei világának teljességét létrehozza a két stílus egységét, ötvözetét igyekszik megvalósítani. A középkori istenszemlélet az örökkévalóság gondolatát mélyítette el minden létező formában. Ez az elképzelés mindenek előtt mint tér-élmény jelentkezik. Schütz, Luther elképzelését teszi magáévá, melyben a „himmlische Cantoray der vollendeten Gerechten" az „irdische Cantoray"-val egyesülve magasztalja az Istent. E többkórusos elrendezést valósítja meg Schütz Auferstehungshistorie-jában is, amikor a teljes előadó apparátust két kórusra osztja. 1., Den Chor des Evangelisten. 2., Den Chor der Personen Colloquenten.