Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Múltunkból - Kamp Salamon: Et resurrexit

Schütz Auferstehungshistorie-jának liturgikus helyét meghatározva, vizsgáljuk meg környezetét zenetörténeti szempontból is. Schütz Feltámadási oratóriuma olyan jelentó's alkotások örökébe lép, mint N. Rosthius (1598) „Die trostreiche Historie von der fröhlichen Auferstehung"; E. Cavalieri (1600) „Rappresentazione di anima e di corpo"; A. Finold (Erfurt, 1611); D. Reinisch; B. Faber (Coburg, 1621) „Triumphus musicus in victoriam resurrectionis"; de mindenek előtt a drezdai udvarnál közvetlen eló'djének Antonius Scandellus-nak (1517- 1580) „Österliche Freude der siegreichen und triumphierenden Auferstehung unseres Herren" (1568) című műve. Scandellus németnyelvű Johannespassion-ja (1561) mellett, a fent említett alkotás volt a 16. század legelterjedtebb és legnépszerűbb húsvéti históriája, mely tényt a mű számtalan kiadása is igazol. [J. Gengenbach (1591); Samuel Besler (1612); O. S. Harnisch (1621)]. Szövegi alapja J. Bugenhagen-nek a négy evangéliumból összeállított kompilációja, mely 1526-ban „História des Leidens und der Auferstehung" címen jelent meg. A bugenhageni szöveg első megzenésítését néhány kutató Johann Walter (1496-1570) nevéhez köti. A végig egyszólamú lekció-tónust az evangélista számára tartja fenn, melyet a turbák tenor cantus firmus felett megszólaló, egyszer falsobordone technikája szakít meg. Ezeket a szerkesztési elveket fejleszti tovább Scandellus műve, amikor a história elejére és végére ötszólamú kórust komponál és a történet szereplóit változó szólamszámban és hangfaj-összeállításban jeleníti meg. Ebben a zenetörténeti folyamatban helyezkedik el Schütz műve is, mely 1623-ban a 30 éves háború ötödik évében jelent meg először nyomtatásban. *í VOX EVANGÉLISTA f8<9©<mcl£crgm/3mgaft> I623, 0