Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Az életről - Nagy Zoltán: Gondolatok a gondolkodásról és az agyról

NAGY ZOLTÁN Gondolatok a gondolkodásról és az agyról G. R. Taylor a BBC tudományos rovatvezetője, képzettsége szerint biológus, 1968-ban egy nagyhatású könyvet jelentetett meg, The biological time-bomb címmel, ami két év múlva már magyarul is olvasható volt. Biológiai pokolgép címe, ha lehet, még meghökkentőbb volt. A felzaklató látomás, ami a kor biológiai kutatásainak eredményei alapján fogalmazódott meg, a modern biológiát, mint a 21. század meghatározó tudományát jellemzi. A fejlődés irányát már a francia felvilágosodás korában egyesek megsejtették. Diderot ironikus látomásában (D'Alambert álma) megjövendölte a tulajdonságok alapján történő genetikai kiválogatást, az emberi magzatok manipulációját. Valóban, melyek voltak azok a kérdések, amelyeket Taylor prognózisa alapján a biológiának meg kell válaszolnia az ezredfordulóig: Hogyan keletkezett az élet? Mi okozza az élőlények, fajok változékonyságát? Mi az öregedés lényege, mi okozza a halált? Hogyan „működnek" az élőlények? Mi szabályozza az élőlények viselkedését, hogyan működik az agy? Mi határozza meg az öröklődést? Mi az alapja az egyedfejlődésnek? A továbbiakban a Taylor féle megoldási lehetőségek közül az agyműködés megértésére tett erőfeszítésekből kívánok néhány érdekes gondolatot áttekinteni. Egy évtizeddel ezelőtt az amerikai elnök meghirdette az agy évtizedét. Ez a látványos lépés az amerikai idegrendszerrel foglalkozó kutatók nagy szakmapolitikai sikere volt. A megkülönböztetett várakozás kétségtelenül számos felismerést eredményezett, ugyanakkor világossá vált, hogy a részletek feltárása újabb és újabb kérdések százait generálja, és egyre nehezíti egy átfogó koncepció kidolgozását. A megismerés rádiuszának növelése az ismeretek gömbfelszínének hatványozott gyarapodását eredményezi. Az agyműködés megértésére tett kísérletek történeti előzményei Jelen tudásunk az agyról, az agy működéséről, az emberi magatartásról és a gondolkodásról a múlt század második felében körvonalazódott. Öt tudományterület együttes fejlődése eredményezte ma is érvényes ismereteinket, ezek a neuroanatómia, az embriológia, az élettan (fiziológia), a gyógyszertan (farmakológia) és végül a lélektan (pszichológia). A mikroszkóp feltalálásáig és a megfelelő preparatív technikák kidolgozásáig (agy megőrzése, fixálása, majd metszetek készítése és festése) nem volt lehetőség a Galenus által javasolt agykoncepció cáfolatára. Galenus a központi idegrendszert ugyanis mirigyként képzelte el és az idegpályákat olyan csőrendszernek, melyen keresztül az agyvíz elkerül a különböző testrészekbe és ezen keresztül „humoralis" szabályozás történik. A központi idegrendszer struktúrájának sok tekintetben ma is helytálló leírása két spanyol orvos tevékenységéhez kötődik. Camillo Golgi és Santiago Ramon y Cajal ezüstözéses módszerrel láthatóvá tették az idegrendszer elemi egységét képezőidegsejtet, a neuront. Cajal azt is leírta, hogy különálló, de egymáshoz kapcsolódó neuronok, idegsejtek alkotják az idegrendszert. Amai modern agykutatás egyik pillére a Cajal által leírt neuron doktrína. Idegsejtek, melyek szinapszisokkal, speciális kapcsoló szerkezetekkel kapcsolódnak egymáshoz. Ma már tudjuk, hogy gátló és serkentő rendszerek egymással egyensúlyban működnek, tudjuk, hogy a kapcsolatokat közvetítő anyagok felszabadulása, illetve ezt követően a sejtmembrá-