Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Kulturális figyelő - Benczúr László: „...A sínek benne összecsengenek" - Péteri Annamária: „És övé marad mindörökre"

eltérések - egy kis jóakarattal - elmozdítható akadályok a közös útkeresésben, hiszen mindannyian ezt hisszük és valljuk - Jézus Krisztus vezet bennünket, aki maga az Út, az Igazság és az Élet .. .ennek ellenére, nem árt néha meg-megállnunk, térképeinket összehasonlítva, - ha kell, kissé korrigálva - eltévedéseinket megvallani, jó és rossz tapasztalatainkat megosztani, - egy kissé egymást is segíteni. Célunk nagyon is közös, felelősségünk pedig óriási, hiszen nehéz földi zarándok utunkon - egy erkölcseiben megroppant országban - nagyon sokan vannak ránk bízva, - és sajnos még többen vannak azok, akik eddig el sem mertek indulni... remélhetőleg nem a mi hibánkból! D. Zámbó Enikő „...A sínek benne összecsengenek" Veöreös Imre: Kecskeméti napló 1953-1958. Budapest, 1998. Tumor, szabatos, érzékletesen szemléletes fogalmazás jellemzi Veöreös Imrét. így fogalmazta meg mindig előadásainak, igehirdetéseinek, tanulmányainak címét is. Legújabb könyvének címlapja is erről tanúskodik. Tulajdonképpeni címe versidézet, Sánta György kecskeméti költőnek egy verssora: ,Jírany homokon, nomád felhők alatt". A kecskeméti gyülekezetben öt éven át - amint maga írja „rangfosztottan" - végzett lelki szolgálata idejének egész atmoszféráját jelképes erővel, figyelemkeltően fejezi ki ez a könyvcím. A könyv irodalmi műfaját nehéz meghatározni. Az alcímben szereplő „Kecskeméti napló" csak sejteti a könyv tartalmát. Amit kecskeméti szolgálatával kapcsolatban közöl dokumentumértékű, mégsem dokumentumgyűjtemény csupán. Régi, gyorsírással készült jegyzeteit vesz elő. Gazdag anyag, mert valamennyi szolgálatára, szabadon tartott előadásaira is előre megfogalmazott szöveggel vagy bő vázlattal készült. Egész munkastílusát a tervszerűség és a súlypontképzés jellemezte. „Tudnod kell, hogy Magyarországon nincs olyan egyházi vezetői állás, melyre téged azonnal meg nem választanának." - mondta neki Túróczy püspök 1957-ben. Más történelmi körülmények között rátermettsége következtében valószínűleg már fiatalon püspökké választották volna. Nem így történt. Egész életét „nomád felhők alatt" kellett élnie. Ez azt jelentette, hogy néha hegytetőkre, máskor völgyekbe vezette Ura, - kecskeméti lelkészi szolgálata idején például az Alföld „tengersík vidékére". De mindig a keskeny úton. Járható úton és csak ritkán, tulajdonképpen soha borotvaélen. Mielőtt Kecskemétre került volna lelkészi szakfolyóiratunknak, a Lelkipásztornak volt a szerkesztője és a számára jelentós függetlenséget biztosító Lelkésznevelő Intézet igazgatója. Nem az ő terveiben szerepelt Kecskemét. Az akkori államhatalom Egyházügyi Hivatala politikai szempontból nem tartotta elégségesnek nevelói tevékenységét. Elmozdítására kényszerítette egyháza vezetőségét. Nem értett a döntéssel egyet. Mégis tudomásul vette. Alázattal vette tudomásul. Nem megfutamodóként. Egy énekünkkel szólva: „felfedezte, hogy sorsának sötétlő árnya közt is ott rejtezik Isten szent arca". A futó homok tájain aranyra lelt kecskeméti gyülekezetében. Öt év múltán, búcsúzásakor így tekinthetett vissza: „száműzetése" helyére: „Az én volt drága kecskeméti gyülekezetem." Másokat más úton vezetett azokban a viszontagságos időkben Isten. Veöreös Imre a maga útját Jiarmadik útnak" nevezte. Könyve fontos egyháztörténeti dokumentum, mert megmutatta benne, hogy aki erre az útra szánja rá magát, miként járjon rajta. Könyvét kézbevéve az olvasó éppen erről a miként-ről szerezhet mélyen elgondolkoztató benyomásokat. A „miként?" elsősorban azt jelenti, hogy egyedül hit által! Hitt abban, amit annakidején Pál apostolnak mondott Isten Korinthoszról: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok és senkise fog rádtámadni és ártani néked, mert nekem sok népem van ebben a városban." (I Kor 18, 10) Valóban sok népre talált nemcsak bent a városban, hanem az azt 50 kilométeres sugarú körben körülvevő kis települések, tanyák szórványvilágában is, sőt a másvallásúak körében is, különösen református lelkésztestvérei között. Ezeket azonban személyesen kellett felkeresni - gyalog, vonaton, kerékpárral, motorkerékpáron. (Akkor még autóról nem is