Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Halál és örök élet - Balicza Iván: Hiszem a test feltámadását

idealista, a görög filozófiából való, platóni gondolat, amely mélyen belevésődött az európai gondolkodásba. A lélek halhatatlanságát szokták szembeállítani a test feltámadásával és benne látják az örök élet reménységének biztosítékát. A Szentírás és ezzel összhangban a Hitvallás viszont arról szól, hogy az élet és halál Ura Isten, az élet az életet teremtő, ajándékozó Isten kezében, hatalmában van és ezért neki a halálból is vannak kivezető útjai. Nem a bennünk lévő halhatatlan lélek, nem az élet örök volta tehát a halál problémájának a megoldása, hanem az életet adó és a halálból is életre hívó, halottakat feltámasztó teremtő Isten. A kérdés számunka az, hogy el tudjuk, el merjük-e liinni azt, ami emberi tapasztalat szerint lehetetlen, és ezért hihetetlen. Mert bizonyára sokan vannak olyanok, mint akár a krisztuskövető Albert Schweitzer, aki becsületesen azt mondta például a naini ifjú feltámasztásának történetéről, hogy az költői monda és sajnos nem hihető. Amodern, természettudományosan gondolkodó ember megszólításának igénye szülte meg a Szentírás mitológiátlanításának Bultmann és legújabban Lüdemann nevével fémjelzett irányzatát, amelybe nem fér bele történetileg sem Jézus feltámadása, sem az eszchatonban a test feltámadása, hanem mindez a kérygma szintjén nyer jelentőséget. Azt tanácsolja ez az irányzat, hogy a mai embert ne kényszerítsük arra, hogy higgyen a természettudományos gondolkodás számára elfogadhatatlanban. Bármennyire tetszetős is ez a kísérlet a modern ember megszólítására, mégis azt kell látnunk és mondanunk, hogy ha Jézus feltámadása csak kérygma, a történet csak jelképes, akkor nem sok alapja marad számunkra sem a feltámadás ígéretének. A keresztény reménység alapját akkor valahol másban kell keresni, mint abban, ami a Hitvallásban így jut kifejezésre, hogy „Hiszem a test feltámadását". Igaza van Jan Milic Lochmannak, amikor azt mondja, hogy a „test feltámadása a keresztény üdwáradalom teljes egészét juttatja kifejezésre". Justinus mártír az első az egyház tanítói között, aki vallja és világosan kimondja, hogy „Isten a teljes embert hívta életre, és hívja feltámadásra, nem egy részét, hanem testestől-lelkestól egészét", és ezzel állást foglal mindenfajta gnosztikus vagy platonista dualizmussal szemben. Anélkül, hogy a lélek halhatatlansága kontra a test feltámadása izgalmas és évezredes vitájába most belemennénk - ez külön előadást igényelne - azt valljuk a Szentírás alapján, hogy az ember Isten teremtménye, és mint ilyen nem testből és lélekből áll, hanem egy személyes egész, pszichoszomatikus egység. Halhatatlansága nem a benne lévő halhatatlan lélek következtében, hanem Istenhez való viszonyában van, mert akivel Isten szóba áll, akár haragjában, akár kegyelmesen, az valójában halhatatlan, - mondja Luther. A teremtéstörténet arra emlékeztet bennünket, hogy a lelkünk sem eleve, sui generis élő, hanem Istentől kapta az életet. Isten a vele való viszonyra teremtette az embert és eredetileg nem a mulandóságra, hanem a maradandóságra szánta. Ezt játszotta el az ember a bűnesetben. Az ember addig élő, ameddig Istennel közösségben létező. Ezért az örök élet sem az ember valamilyen részének, a lelkének az elidegeníthetetlen tulajdonsága, hanem Isten kegyelmi ajándéka Krisztusban (Rm. 6,23.), mivel a halhatatlanság egyedül Krisztusé (1 Tim 6,16). A megváltás evangéliuma a teljes embernek szól, és az egész embert - nemcsak a lelkét, hanem a testiségét is - magába foglalja. Ezt fejezi ki Pál apostol, amikor a Római levélben arról ír, hogy várunk a testünk megváltására is, amely még előttünk van (Rm 8,19- 24). (Bár itt a test szóra a szórna, illetve corpus szerepel.) Ahogyan az Ige testté lett (itt viszont szarx, illetve caro, tehát ugyanaz a szóhasználat van, mint a Hitvallásban: carnis resurrectionem) és Jézus Krisztus test szerint támadt fel, úgy a mi testünk is részt vesz a megváltásból fakadó új élet kialakulásában, írja Prőhle Károly. A hittételben, hogy „hiszem a test feltámadását" tehát a Krisztusban kapott megváltás teljességének és valóságának végső konzekvenciája van megfogalmazva a hit és a reménység felől. A test feltámadásának kérdésében a emberi gondolkodás számára mindig újra az jelenti a problémát, amelyet már a korintho-