Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Figyelő - Elek Károly: Nyolc éves a Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola

ne. Eme dicsfényalkotó buzgólkodásban ki­emelt szerepet kaphat a vallás, hiszen segít­ségével - ezt értékelő közegben - a legszebb képet mutathatja a becsvágyó személy. De ez nem puszta látszat! Igen komoly, kétségbe­vonhatatlan áldozatokat és erényeket is vo­nultathat fel a glória-aspiráns: drágán veszi meg a belépőjegyet a dicsők társaságába, pél­dául önmagához is szigorú, s ezt követeli meg másoktól is. Amit produkál, azt el kell ismer­ni, még ha túloz is egyben-másban, mondjuk, hiúságával és erőszakosságával. De puritán törvénytisztelő, bőkezű adakozó, példamuta­tó polgár stb. Akkor miért bírálta a farizeuso­kat olyan kíméletlen éllel Jézus? Aligha voltak ők olyan tudatos hipokraták, mint Moliére Tartuffe-je, aki hidegvérrel fölmérte, hogy az adott társadalomban vallásos szereppel érvé­nyesülhet a legjobban. A mindenkori farizeus (a vérbeli) általá­ban apránként csúszik bele a lelketlen forma­lizmusba s elbűvölő maszkjának gondos, na­ponkénti fényesítésébe. Cselekvésének, lel­kületének a voltaképpeni forrása válik tisztá­talanná, hiszen első renden valláserkölcsi eszköztárral szerez elismerést, látszik má­soknál sokkal különbnek, hiszi el magának önnön dicsőségét,^ és szerelmesedik bele ke­gyes önmagába. Ám annyira azonosul ál-ar­cával, hogy az mintegy ránő emberi ábrázatá­ra, s lassan felszívja azt. S aztán mára szerep játssza az embert, mégpedig szigorúan. Tudja a dolgát, mint Prokrusztész. S ez a mo­dell/mentalitás mai neurózisokban is felfedez­hető, különféle változatokban. A mitikus Prokrusztész és a történeti-bib­liai farizeus egy-egy olyan kép, amelyek egy­másnak közeli rokonaiként ott lapulnak mindegyikünk lelke mélyén (kollektív tudat­talanunkban), és képesek megvalósultan színre lépni, mihelyst erre tápot kapnak kül­ső-belső adottságainkból. Vagy oly megbabo­názóan tudnak hatni ránk, hogy áldozatukká eshetünk — mikor milyen mértékben. Igen fontos, hogy idejekorán felismerjük őket meg­ejtő álruhájukban is. Nagyon szívesen ölte­nek vallási köntöst. Bodrog Miklós Nyolc éves a Máriaremete­Hidegkúti Ökumenikus Altalános Iskola Ha valaki előzetes tájékozottság nélkül ellá­togatna az iskolába, hamarosan észrevenné, hogy valamiféle egyházi iskolába jutott: pél­dául tanítás előtt ima, kereszt (korpusz nél­kül) és bibliai idézetek az osztályokban, hit­tan az órarendben, étkezés előtti ima az ebéd­lőben. Talán tanácstalanul nézné, hogy ima előtt sokan keresztet vetnek, sokan nem. Ta­nácstalanságát fokozná, ha eszébe villanna, hogy a bejáratnál az állami címert látta a szokásos ovális táblán, tehát önkormányzati iskolában jár. Az intézményt 1990. augusztus 1-i ha­tállyal alakította polgári kezdeményezésre és nyomásra a Budapest II. kerületi Önkor­mányzat. A kezdeményező szülők úgy gondol­ták, hogy mint adófizető állampolgárnak és mint nem elhanyagolható kisebbségnek joguk van saját elképzelésük, világnézetük szerint nevelő, állami fenntartású, tehát elvileg in­gyenes iskolába járatni gyerekeiket, ha ez megvalósítható. Azon a véleményen voltak, hogy az oktatási hatóságok eléggé nagykorú­aknak kell hogy tekintsék az oktatásban-ne­velésben leginkább érdekelteknek, a szülők­nek felelős közösséget (az Iskolaszék Egyesü­letet) ahhoz, hogy iskolájuk felügyeletét ellás­sák. Bár csaknem kizárólag katolikusok vol­tak, nagytöbbségű szavazással úgy döntöttek, hogy az iskola ökumenikus keresztény le­gyen, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy biztosan van annyi közös az egyes keresztény felekezetekben, ami elegendő egy iskola saját jellegzetes arculatának kialakításához. Úgy gondolták, hogy az egyházi vezetők is eléggé nagykorúnak kell, hogy tekintsék egyházunk­nak a keresztény egységtörekvéseket komo­lyan vevő tagjait ahhoz, hogy egy keresz­ténynek nevezett iskola keresztény arculata kialakításának és megőrzésének feladatát el­lássák. Az Önkormányzat egy kis, csaknem romos iskolaépületet jelölt ki az iskola céljaira, ami két első és egy második osztállyal indult, és minden évben két első osztállyal bővült. Eh­hez az épületet is évenként bővíteni kellett egészen 1995-ig. Ekkorra építette fel a Buda­pest II. kerületi Önkormányzat az iskola új épületét. Két, párhuzamos 8 osztály számára. Az építkezést megelőző kemény önkor­mányzati politikai csatározások után öröm-

Next

/
Oldalképek
Tartalom