Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Figyelő - Ferenczy László: Urai Erika kiállításáról

Urai Erika kiállításáról Urai Erika grafikusművész gyűjteményes kiállítása ez év áprilisában nyílt meg „Eletműtöredék" címmel, a Várszínház Galériában. Egyházunk sok kiadványa jelent meg a - hazánkban oly méltatlanul agyonhallgatott, mellőzött alkotó grafikáival. Már gimnazistaként ő illusztrálta gyermekimakönyvünket (Kezedre bízom lelkemet. Szerk. Jávor Pál. Magyar Luther Társaság, 1947), az utóbbi években pedig ő készítette el lapunk, a Credo borítótervét. Köszönjük szépen sok munkáját és gratulálunk a hangulatos, gazdag kiállításhoz! az olvasószerkesztő Tisztelt Vendégek! Olyan művész munkáinak bemutatására jöttünk ma össze, akinek több évtizedes pályája során még nem volt lehetősége gyűjteményes kiállításra. Azt hiszem, nem szükséges hangsúlyoznom, hogy milyen jelentós esemény minden művész számára, hogy így találkozzon a műveit csak könyvekből ismerő emberekkel. A művészet, a művészi alkotás az emberi elme különleges tevékenysége, ami a tudományokkal ellentétben nem szorítható a mindennapi élet logikai kereteibe. A művészi alkotás igénye a Föld minden népének körében megtalálható, tehát egyetemleges, például az eszkimóknál, vagy a sivatagi törzseknél is létezik. Sokféle adottság mellett azonban egyvalami feltétlenül szükséges a művészi alkotáshoz, és ez a tehetség. Urai Erika rajzkészségére szerencsére már nagyon korán felfigyelt édesapja, aki hétéves korától kezdve taníttatta őt ilyen irányban. További fejlődéséhez jó alapot nyújtott számára a Deák téri Evangélikus Gimnázium, később pedig Jaschik Almos színpadi tervező művész magániskolája, ahol többek között Kovács Margit és Németh Antal is tanult egykor. Döntő volt még életében az, hogy az ELTE bölcsészkarán művészettörténeti, régészeti és muzeológiai tanulmányokat folytatott, s így alapos áttekintést szerzett a művészetekről és műemlékekről. Tehetsége és talán szerénysége miatt egy olyan művészi pályát, a könyvillusztrálást választotta, amely jórészt a különféle könyvek adott tartalmához csatlakozik. Ez egyrészt tehát kötött témákat jelentett számára, másrészt azonban mindig új felfedezésekkel gazdagította őt, hiszen minden könyv témájához újabb és újabb ismereteket szerzett. Elete és munkája így felfedezések hosszú sorozata lett. Tanulmányai befejezése és a családalapítás után máris sikeresen indult grafikusi tevékenysége. Egyik jelentós munkája volt a „Medvefiú", vagyis a finnugor meseillusztráció-sorozat, amely a nyugatnémet Dausien Kiadónál, majd magyar kiadásban is megjelent, és nívódíjat kapott. Már itt is felfedezhetjük azokat a vonásokat, amelyek későbbi munkáira is jellemzők maradtak: a hiteles viseleteket, a miniatúrákhoz közelálló képi feldolgozást. Több képe álomszerű, víziójellegű, s így ténylegesen összeolvad a mesék történetével, hangulatával. Egy kenyai kongresszuson egy helybeli építész azt mondta a külföldi résztvevőknek, hogy nem szükséges a nyugati építészet kész elemeit odavinni számukra, hanem támogassák az afrikai népeket inkább az alapanyagokkal, amelyekkel azután ők a saját hagyományaik és igényük szerint tudják majd megalkotni a saját épületeiket. Ebből a gondolatmenetből kiindulva adták ki a „Hogyan laknak" című kötetet, amelyhez Urai Erika 24 lapos képsorozatot rajzolt és festett, amelyek ugyanennyi etnikai és kultúrkört fognak át. E műnek az volt a célja, hogy megismertesse a gyerekekkel hogyan és milyen házakban laknak az emberek a Föld különböző országaiban. A téma széleskörű feldolgozását jellemzi, hogy szerepelnek benne afrikai házak, délkelet-ázsiai cölöpházak és japán lakóházak is. De láthatunk itt ausztráliai faházakban ülő gyerekeket vagy a brazil őserdők lakóit is. Ezután egyre több hasonló jellegű, átfogó témájú könyvben jelentek meg illusztrációi. Kiemelhetjük a „Hogyan közlekednek" című kötet képeit, amelyek között lakószekérrel vándorló kézművesek, baktriai tevéken ülő alakok és belsőázsiai gyerekek képei is szerepelnek. Az angol Pergamon Kiadónál jelent meg a „Hogyan játszanak" című könyv, amelyre eddig sajnos még nem akadt magyar kiadó. E képekhez a művésznő alaposan tanulmányozta a rajzokon bemutatott játékokat, így ezek is hitelesek. Kiemelkedő munkái láthatók a „Hogyan öltözködnek" című, szintén 24 kultúrkört, 40 országot, illetve népet bemutató könyvben, amely Weöres Sándor és Karolyi Amy verseit is tartalmazza. Csak ez a könyve — legalább hat országban - mintegy 160 ezer példányban jelent meg.