Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
A reformáció népe ma - Püspökök mondják szolgálatukról
- Biztatás és elismerés a végzett munka közben. A kettő közt bölcs különbségtétel fontos. - Igaz információk közvetítése, hogy senki meg ne keseredjék és irigység ne lakozzék szívében. Mindkettő béníthatja a lelkészt a szolgálatban. Milyen módon végezheti a püspök pasztorális szolgálatát? A leggyakoribb a testvéri beszélgetés a püspök dolgozószobájában, vagy az illető lelkész otthonában. Eredményét lemérni alig lehet. De végezni kell, és érdemes. Évente legalább 100 ilyen jellegű szolgálatra kerül sor. Sok kolléga végzi munkáját e találkozások után felszabadultabban. Isten még azt is megengedte, hogy házassági krízist legyőzve együtt maradt a lelkészházaspár. A megfakult hivatástudat erősítésére szolgálnak a havonta tartott lelkészgyűlések, ahol egymás hite és tudománya által is végzi Isten Lelke a maga újító, elevenítő munkáját. Kerületünk minden lelkészi közösségét évente látogatva tartok előadásokat, amelyeknek pasztorális jellege magától értődő célkitűzés. Évenként mintegy ötven gyülekezetbe látogatok el. Ez az alkalom is lehetőség a lelkész munkájának megismerésére. Talán jobb képet nyújt a gyülekezet önmagáról, mint az a hétköznapokban szokványos, de jelzést ad arról, mekkora az érdeklődés az egyház küldetése iránt. Mutatja a lelkész szervezőkészségét, amely mögött saját pasztorális tevékenysége az aranyfedezet. Az első- és másodéves segédlelkészekkel szolgálatba állásukat követően egy-egy napot töltünk el, megbeszélve személyes, szakmai és gyülekezeti nehézségeiket. Nagyon tanulságosak ezek a találkozók, új kihívásokat és friss nehézségeket egyaránt feltárnak. Megfiatalodott lelkészi karunknak komoly nehézséget jelent a többségében idős gyülekezeti vezetőkkel való együttszolgálás. A hitoktatás során, más világnézetű iskolaigazgatók magatartásának kezelése, bölcsességet igényel. A más felekezetekkel való együttélés, a vaskalaposság tűrése sem könnyű. A polgármesterhez való viszony, a részvétel az önkormányzat munkájában, megfontolást kíván. Mire bíztathat a püspök, mit tud tanácsolni lelkésztársainak? Legyen gondjuk a megbízó Jézussal való lelki-szellemi kapcsolatukra. Enélkül ugyanis partra vetett halként vergődnek a pályán. Más hasonlattal élve, autót hajtanak, amelyben nincs benzin. S közben társakat gyűjtenek, hogy tolják együtt a kocsit. Szeressék rtagyon a rájuk bízottakat. Csak a szeretet ébreszt viszont szeretetet. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok... (Jn 13,35) Nem tudok szabadulni 1997-es paksi élményemtől, ahol 1200 ember előtt, országos evangélikus találkozón kérdezte egy derék, 50-60 év közötti falusi asszony: Mit tegyünk Püspök úr, a Tisztelendő Úr lenéz minket. Nem tudom honnan jött, nem is mertem megkérdezni, hogy ne haragudjak a kollégára. De ma is megrendülten gondolok az esetre. Mennyi keserűségnek kellett felgyülemlenie ahhoz, hogy ez a vád kicsorduljon belőle. Remélem, sokak számára tükör volt ez a fájdalmas vallomás. Egészében mégsem ez jellemző lelkészi karunkra. Érdemes figyelnünk Bonhoeffer szavaira: A hit egyháza, amely nem a tiszta és átölelő szeretet egyháza, nem használ senkinek. Nem szabad szem előtt téveszteni küldetésünket. Nem igényeket elégítünk ki, amint azt oly sokszor megfogalmazzák újságban és televízióban. Jézus a tanítványt a világba küldi az evangélium hirdetésére, tanításra, kereszetelésre. Ezért fontos, hogy ezt a missziót végezzük. Urunknak engedelmeskedve és a szolgálatot odaadással
