Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
A reformáció népe ma - Tóth-Szöllős Mihály: Még mindig a betű szerelmesei vagyunk?
A Magyar Rádióban évente 9 alkalommal közvetítünk evangélikus istentiszteletet és két hetenként hétfőn - kora délután - félórás műsorban úgynevezett magazin műsort tudunk adni, amely tájékoztató jellegű, de missziói, spirituális üzenete is van. Egy 1997-es Gallup felmérés adatai szerint hallgatottsága esetenként 220-226 ezer között van. Vasárnapi istentisztelet közvetítésénél több, mint 600 ezerben jelölték meg a hallgatóságot. Az istentiszteletek közvetítésének időpontja a 10.05-ös kezdés, ezért nehéz például budapesti istentiszteletek beállítása a műsorba, mert legtöbb helyen 9 és 11 órakor kezdenek. A vidéki közvetítéseknél vonal kiépítési nehézségek akadnak. A vonalat a Rádió a Matáv-nál rendeli meg és bizony vannak hiányosságok. Egy alkalommal a mi közvetítésünk is megszakadt, de más egyházakkal is előfordult kimaradás és ez szinte érthetetlen a 20. század végén, miért nem működik jól a technika? Rádiós szolgálatunk körébe tartozik az 1997. év végén létesített Missziói Központunkban folytatott Rádiómisszió is. Ezt eredetileg a Norvég Misszió indította el és a Monte Carlo-i rádió sugározta rövidhullámon, magyar nyelven. Néhány éve a szerkesztést átadták és azt most itthon végzik. Monte Carlo-ból közben megszűnt a sugárzás, de a misszió vezetője személyes jó kapcsolatai nyomán több városi és regionális adóból sugározzák kazettáikat. Az elektronikus sajtóban szerénynek mondható részvételünk mutatja azt, hogy jelen vagyunk az új, a modern kommunikációban is. De tudomásul kell vennünk, hogy csak egy vagyunk a sok között. Nem mi adjuk meg a normákat és ökumenikus szinten is gyakorolnunk kell a toleranciát más felekezetek iránt. A rádiózás terén, évekkel ezelőtt, volt egy nagyszerű kezdeményezésünk. Négy történelmi egyház, illetve felekezet, a római katolikus, a református, az evangélikus egyház és a zsidó felekezet közösen alapította meg a PAXRádiót. Nagyszerű összefogásnak mutatkozott, nagy volt a híre külföldön is, mert ilyen négyes összetételben sehol sem működött rádió. A kezdeményezés akkor eset kútba, amikor frekvenciát kértünk és kiderült, hogy csak olyan korlátozott, kis területre szólót kaphattunk volna, mely még a főváros területét sem fedte volna be. Ennek az összefogásnak nyoma él még a Petőfi Rádió szombati, kora reggeli műsorában, mely idáig a PAX Rádió nevet viselte, új abban „A szeretet közösségei" címen mutat be különböző egyházi, diakóniai vagy szociális munkát végző közösségeket. Most érkeztem meg a címben feltett kérdéshez: még mindig a betű szerelmesei vagyunk? Az előzőkben feleltem a kérdésre annak megmutatásával, hogy keressük a tájékoztatásnak új, modern audiovizuális formáit és lehetőségeink szerint élünk is vele. De egyházi kommunikációnkra még mindig nagyobb részben jellemző a Gutenberg-korszak vívmánya. Az írott sajtóra nem csupán a múltunk kötelez - köztudomású, hogy Gutenberg találmánya mennyire segítette a reformáció elterjedését a nyomdász-reformátorok útján - de a jövő is. Évszázadok múltán a történészek még mindig az írott kútfőkből meríthetnek. Egyelőre még nem bizonyított, hogy mágneses szalagok, kazetták mennyi ideig tárolják megbízhatóan tartalmukat. Hazai viszonylatunkban, híveinkre tekintve azt mondhatjuk, még mindig könnyebben jutnak hozzá egy-egy újsághoz, folyóirathoz vagy könyvhöz, mint videó- vagy magnókazettához. Szükségünk van a betűre, a nyomtatott sajtóra. Ez a tény azonban igen megnöveli felelősségünket, azokét, akik a sajtóval hivatásszerűen foglalkoznak. Országos lapjaink bizonyára ismertek, de fogjuk csokorba ezeket. Az Evangélikus Élet heti lap. Hetenkénti megjelenése igényli, hogy általános egyházi tájékoztatást adjon spirituális, diakóniai, szociális munkánkról és iskoláink életéről. Emellett a hitébresztés és a tanítás feladatát is igyekszünk ellátni. Amikor a napi bibliaolvasó útmutatót vagy a vasárnapi igehirdetéshez meditációt közlünk, ez nem formai dolog, hanem segítséget szeretnénk nyújtani annak is, aki a templomba készül és annak is,
