Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
Fodor Viktor: Búcsúzunk Bárdossy Györgytől
A 20. század végén a teológia könnyen átlép felekezeti határokon, művelőiben és olvasóiban egyaránt, jelezvén ökumenikus korunkban a nyitottságot, a határok átjárhatóságát. A teológia tudományától megtanulhatnák gyülekezeteink a határok átjárhatóságát. Ma nemcsak az igaz, hogy a 4. parancsolat kötelező (Ígérettel): Tiszteld atyádat és anyádat, hanem az is, tiszteld testvéreidet. Úgy gazdagojdsz, ha elméletben és gyakorlatban már nemcsak saját arcodat keresed, hanem kiausz az ablakba és kitekintesz a másik, a szomszéd telkére is. Az elmúlt években többször vettem részt a református egyház Doktorok Kollégiumának munkájában. Hallatlan kincstől fosztjuk meg magunkat, ha nem akarunk részesedni testvéreink értékeiből és nem osztjuk meg azt, ami nekünk adatott. Nem gondolok olyan unióra, mint amiről egy évszázaddal ezelőtt beszéltek atyáink. Még az egykori Nagygerezsdi Egyesség kiterjesztésére sem célzok (a dunántúli egyházkerületektói Magyarország egész területére), de egy sokkal melegebb, kétirányú közlekedéstjelentő állandó kapcsolatra számítok. Őszintén féltem a magyar protestantizmust szétaprózódástól, erőpocséklástól, belső-külső elidegenedéstől. Ugyanakkor nagy lehetőséget látok őszinte testvéri közeledésre. Urunk ajándékaiban való közös részesedésre. Most neo-protestáns testvéreinktől vagy ortodox keresztény testvéreinkről nem szólhatok, noha ebben a vonatkozásban is keveslem a MEÖT keretében rejlő lehetőségek kihasználását. Non nova sed nove. Ez a számunk ennek a reformáció-értelmezésnek a megértésében segíthet. Minden írása erre való. Senkit sem akar kioktatni, éretlen gyermekként kezelni, de minden olvasóját közös gondolkodásra és cselekvésre hívja a Reformáció Ura elé. Nem egyszerűen újra meghirdetett párbeszédre, dialógusra gondolok. A valódi keresztény dialógus mindig trialógus, nemcsak két, hanem három résztvevője van. A Reformáció népe így kerül szinkronba az Egyházak Világtanácsa fennállásának 50 éves évfordulójában a világ kereszténységével, a közös emlékezés és a jövő víziója idején. a Szerkesztő FODOR VIKTOR Búcsúzunk Bárdossy Györgytől „Azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók, ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk." Róm 8,18 Keresztény Gyülekezet! Gyászoló Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban. Vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor úgy érezzük, hogy egyedül a csend az, ami körülölel minket. A búcsú fájdalmas hallgatásában, csöndes emlékezésében Isten igéje szólít minket és ad biztatást, erőt a fájdalom elhordozásához. Bárdossy György testvérünket hosszas szenvedés után szólította haza Urunk. Életútja Csöngén indult. Itt kapott indítást a veretes kemenesaljai evangélikus gyülekezetben. Itt kapott nevelést az egyház és a haza szeretetére. Családjával, édesanyjával, édesapjával és öccsével Budapestre került. Tanulmányai során kitűnt tehetsége, különösen a matematika tudományában. Ebben az időben történt életében az a pillanat, amelyre a betegágyon, szenvedései között, visszaemlékezve a legszebbnek tartott, amely átformálta a gondolkodását, életét:
