Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

A reformáció kulturális értékei - Kamp Salamon: Johann Sebastian Bach kantátái

A REFORMÁCIÓ KULTURÁLIS ÉRTÉKEI KAMP SALAMON Johann Sebastian Bach kantátái Hűséges szeretettel D. Weltler Jenő emlékének Megdöbbentő számomra az emberiségnek azon igyekezete, mely arra irányul - könyvtárnyi irodalmat hozva létre -, hogy Bach zenéjének lényegét csupán esztétikumában határozza meg. Vigyázzunk, könnyen úgy járhatunk, mint az az irodalomtörténész, aki Luther prédikációit tanulmányozva, azok csodálatos szövegritmusát, periódusainak elevenségét, költői képeinek ihletettségét a német irodalmi nyelv létrehozásában betöltött döntő szerepét leltározza csupán, mit sem sejtve a művészi és költői értékeken túllendülőközéppontról, Jézus Krisztus Evangéliumáról. Luther és Johann Sebastian Bach életműve a krisztusi evangélium kegyelmében született s innen nyeri ragyogó fényességét, s innen támad fel erővel. Melyek és milyenek azok az istentiszteleti keretek, amelyek között Bach életének legfőbb törekvése a „regulierte Kirchenmusik zur Ehre Gottes" kibontakozik és megvalósul? A számos összetevő közül csupán a legfontosabbakat igyekszem összefoglalni: Hangsúlyoznunk kell azt a kevéssé ismert tényt, hogy a reformáció adta vissza az egyházzene számára az ordinárium és a poprium zenei tételeit, melyeket az ókeresztény gyakorlat ellenére a pap az oltárnál recitált, de csak ott és abban az esetben szólaltak meg énekes formában, ahol kórus működött. Luther törekvése arra irányult, hogy a tételek minden esetben énekes formában hangozzanak fel, s ezért megszólaltatásukat a gyülekezetre bízta. Ezzel a gyülekezet istentiszteleti éneke - mely az egyházban már a reformáció előtt is ismert volt - a kívánatos, de nem szükséges állapotból kilépett, és önálló, liturgikus funkcióval rendelkező tényezővé vált. Most már nem olyan énekről van szó, mely a prédikációt vagy más istentiszteleti történést keretezhet, s ezért tetszés szerint bármikor elhagyható, hanem magát a liturgikus cselekményt megtestesítőről. Ezért nem hiányozhat a gyülekezet kötött éneke egyetlen lutheránus istentiszteletről sem, és ezért fogalmazta át Luther a Gloria, Credo és Sanctus tételeket (All Ehr und Lob soll Gottes sein, Wir glauben all an einem Gott, Jesaja den Propheten das geschah), és ezért állított a legfontosabb propriumének a graduále helyére évente visszatérő, minden vasárnapra meghatározott, németkorált. Ezzel megvalósult Luther egyik fő törekvése. Agyülekezet minden egyes tagja aktívan vehetett részt az istentiszteleten.