Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.
Tanuljunk együtt! - Jutta Hausmann: A bölcsességről
feladták hitüket, azok a Prédikátor könyvében lehetőséget találnak arra, hogy tapasztalataikat teológiailag legitim módon kifejezésre juttassák. A Prédikátor könyve a szemünk elé állítja azt, hogy az ember Isten előtt nem mindig úgy van jelen, mint akinek vannak válaszai a krízisszituációkban, hanem sokkal inkább úgy, mint aki nagyon mélyen zuhan bele a tagadásba. Mindkettő bölcsesség: a Prédikátor optimizmus által átitatott kijelentései, melyek az élet sikerére céloznak, és meg vannak győződve e lehetőség megvalósulásáról, ugyanúgy, mint a Prédikátor könyvének pesszimista, szkeptikus gondolatai, s az ebből eredő felszólítás az élet élvezetére. Mindkettő a maga módján (és a maga kontextusában) megpróbálja az élettapasztalatokat összefoglalni és az életvitel számára gyümölcsözővé tenni, hogy azt, ami sikerülhet, lehetővé is tegyék. Az, hogy a kettő egymás mellett áll, s ráadásul a Jób könyvével kapcsolatban, ebben mutatkozik meg azoknak a bölcsessége, akik a bibliai kánont hagyták olyanná válni, amilyen. Megtapasztalták és tudták, hogy az emberi élet nem hozható egy nevezőre. Az élet Isten előtt és Istennel nem illeszthető bele egyetlen sémába sem. Isten szuverenitásának a jele, hogy az embereket a legkülönbözőbb élettapasztalatokban részesíti, és ezeket az embereket aztán különböző módon hagyja erre reagálni. Németből fordította: Kuntz Nóra Jegyzetek 1. Vö. tk. a következő munkákat: Preuß, H. D., Einführung in die alttestamentliche Weisheitsliteratur, Stuttgart, 1987; Gilbert, M. (szerk.), La Sagesse de l'Ancien Testament, BEThL LI, Leuven, 1990; Lips, H. von, Weisheitliche Traditionen im Neuen Testament, WMANT 64, Neukirchen-Vluyn, 1990; Assmann, A. (szerk.), Weisheit. Archäologie der literarischen Kommunikation III, München, 1990; Lux, R., Die Weisen Israels, Leipzig, 1992; Shupak, N, Where can Wisdom be found? The Sage's Language in the Bible and in the Ancient Egyptian Literature, OBO 130, Fribourg/Göttingen, 1993; Harrington, D. J., Wisdom Texts From Qumran, London/New York, 1996; Janowski, B. (szerk.), Weisheit außerhalb der kanonischen Weisheitsschriften, Gütersloh, 1996; Tóth K, Az Ur félelme: ez a bölcsesség, Budapest, 1998. 2. Vö. tk. Pais I., Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák, Budapest, 1995; Nagy I., Zsidó közmondások, Budapest (é. n.); Lichtenberg, G. Ch., Aforizmák (Válogatta és fordította Tatár S.), T-Twins Kiadó (h. n.), 1995. 3. Vö. az ókori-keleti listákat. 4. A Példabeszédekhez, eredetükhöz, teológiájukhoz etc. vö. tk. a következő'kommentárokat: McKane, W, Proverbs, OTL, London, 1985; Meinhold, A., Die Sprüche, ZBK AT 16,1.2, Zürich, 1991; Lelicvre, AVMaillot, A., Commentaire des Proverbes: I, Paris, 1993; Paris, 1996; illetve a monográfiákat: Delkurt, H., Ethische Einsichten der alttestamentlichen Spruchweisheit, BThSt 21, NeukirchenVluyn, Í993; Weeks, St., Early Israelite Wisdom, Oxford, 1994; Hausmann, J., Studien zum Menschenbild der älteren Weisheit, FAT 7, Tübingen, 1995; Maier, Ch., Die "fremde Frau" in Proverbien 1-9, OBO 144, Fribourg/Göttingen, 1995. 5. Kaiser, O., Der Gott des Alten Testaments. Theologie des Alten Testaments, Teil 1: Grundlegung, Göttingen, 1993, pp. 264-266, ezzel szemben a bölcsesség jelentőségét hangsúlyozza a krízis leküzdésére. 6. Vö. Lk 13,2-t is! 7. Jób könyve olyan formán van előttünk, hogy van egy terjedelmes költői magja, amit egy prózai keret övez. A költői rész máshová helyezi a teológiai hangsúlyt, mint a prózai keret, úgyhogy nem pusztán a statisztikai elemek térnek el egymástól. Jelenlegi végleges formájában a könyv a fogság utáni időkből származik, a Kr. e. 5-4. századra datálható; vö. tk. Muntag A. Jób könyve, Budapest, 1982; Perdue, L. G., Wisdom in Revolt, JSOTS 112, Sheffield, 1991; Beuken, W. A. M. (szerk.), The Book of Job, BEThL CXIV, Leuven, 1994; Ebach, J., Streiten mit Gott, Teil 1: Hiob 1-20, Neukirchen-Vluyn, 1995, Teil 2: Hiob 21-42, Neukirchen-Vluyn 1996. 8. A könyv héber megjelölése, a „kohelet" (ez nőnemű absztrakt névszó, ami egy hivatal megjelöléseként értendő), világossá teszi, hogy a szerzőről nem áll rendelkezésünkre közvetlen információ. Hogy a Préd 1,1 szerint a szöveg szerzője Salamon, azt fiktív beszúrásnak kell tekintenünk. Mind nyelvi, mind tartalmi iudiciumok lehetetlenné teszik, hogy ezt a szöveggyűjteményt a Kr. e. 10. századra
