Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 3-4. sz.

Figyelő - Szerkesztői margójegyzetek

Három felekezetileg is, alkatilag is nagyon különböző ember, ami összeköti e három eltávozottat az a feltétlen Krisztushit, őszinte egyház-szeretet és a tolmácsolás-készség, hogy a krisztusi mondanivaló releváns legyen nyugtalan korunk értelmiségi embereinek is. Ez a három név talán még sohasem került így egymás mellé. Bennem mégis együtt él, mindháromtól sokat tanultam, s nem tehetem, hogy ne szóljak róluk... Még az elmúlt év elején január 22-én hunyt el a Dél-Indiai Egyház (CSI) egykori püspöke, a brit Egyesült Református Egyház lelkésze, kitűnő teológus, odaszántéletű misszionárius és nagyszerű gondolkodó. Tőle a 21. század küszöbén egyre többet tanulhatnak az európai keresztények. Ha lehet valakiről azt mondani, hogy egyházi szolgálata példamutató volt, őróla bizonyosan! Gyakorlati lelkészi munkája és teológiai jártassága elválaszthatatlan volt. Amit tőle tanulhattam, így fogalmazható: tudnunk és képviselnünk kell, hogy az evangélium ma is releváns a vallásilag is pluralista társadalomban. A kulturális és morális relatívizmus idején sziklaszilárd talaj állhat lábunk alatt. A legkülönbözőbb klímában a keresztény ember ugyanaz maradhat és egy brit ember csak tudja mit jelent a változó időjárás... Lesslie Newbigin nemcsak analizálta a kereszténység helyzetét és adott őszinte diagnózist, hanem briliáns stílusban, populárisán is érthetően, élvezetesen, szellemesen mutatott kiutakat. A teológiailag laikus értelmiséget éppenúgy megcélozta mondanivalójával, mint a szakteológusokat. Az angol teológusokra jellemző filozófiai felkészültséggel, mégis nagyon biblikusán, a mai kultúrával és civilizációval kontextuálisan fogalmazódott, angolszász gyakorlati érzékkel nem maradt a könyvtárszobában, de nem is búcsúzott el a könyvektől. Eletem egyik legizgalmasabb teológiai olvasmánya volt a The Other Side ofl984 (reflexió Orwil könyvére). Előbb olvastam, mint a már magyarul is kapható 1948-ban írt híres, szörnyű víziót, s csak ez után a The Gospel in a Pluralist Society-t, ezt az előadás-gyűjteményt. Newbigin komolyan vette a szekularizációt, de nem hódolt be neki. Bízott az evangéliumban. Számolt az európai kereszténység csökkenő létszámával, de nem esett pánikba, Indiában megszokta a minoritás pozícióját. Nem élt a számok bűvöletében, hitt Jézus Krisztus Atyjában, aki maradt jó „kertész" a mi időnkben is, gondozásában sok gyümölcsöt teremhetünk, amint Newbigin egyik kedves igeverse erre bíztat (Jn 15). Bo Giertz svéd püspök, hosszú, tartalmas földi élete befejeződött az elmúlt júliusban. 92 évet élt. Az utóbbi időben már-már saját egyházában is elfeledték. A polgári sajtó néhány sorban közölte halálhírét, s a jelenkori aktív lelkész-nemzedék már csak inkább a női papság ellen kiálló konzervatív egyházi vonal vezérét látta benne, mint az egykor országhatárain túl is híres-neves püspököt. Hosszú ideig volt Göteborg püspöke: 1949 és 1970 között, de nyugdíjbavonulása után is aktív szellemi életet élt, rendszeresen prédikált, könyvet írt, Újszövetséget fordított... A tradicionális evangélikus lelkész típusának megtestesítőjét látja majd benne a svéd egyháztörténetírás. Külföldön elsősorban az egyházi szépírót ismerik személyében. Magyarországon is A házát kősziklára építette és a Hitből élünk egyháztörténeti és lelkipásztori szempontból földolgozott lelkiébredési regényei révén vált ismertté. Hazájában talán legtöbben kitűnő igehirdetői szolgálatát ismerték, határozott evangéliumhirdetését és biblikusságát becsülték. Publikációi 1930-tól haláláig szinte hihetetlen mennyiségben és ékesen szép, veretes nyelven jelentek meg. Már 12 évvel ezelőtt megírta végrendeletét, Jelkv 3,11 vezérigével, amiben az egyháztörténet három nagy korszakára utalva: korai kereszténység, reformáció, svéd lelkiébredés kora úgy ír hogy, ezeknek drága örökségét kell megőrizni és továbbfejleszteni a mai egyházban is. Kifejezi nyugtalanságát a jelenlegi egyházi helyzetet látva, de reménységét is, hogy az egyház Ura adhat még újulást a svéd evangélikus népegyházban, és elsősorban a laikusok (nem lelkészek) lelki ébredését várja, hiszen élő egyházról, szent népéről nem mond le az élő Krisztus! Nekünk - egy távoli ország kisebbségi evangélikus egyházában — nem szabad elmerülni a svéd egyház mai problémáiban és állást foglalnunk Bo Giertz személyét illetően. Vallanunk lehet azt is, ami püspöki címerében a felirat: Verbum crucis - Dei virtus. A keresztről szóló beszéd Istennek ereje. Köszönetet mondunk Istennek azért, amit mi is ismerhettünk Bo Giertzben adott ajándékaiért... * Gál Ferenc életének 84. évében, július 25-én hunyt el. A szerény, de nagy tekintélyű tudóst nemcsak római katolikus testvéreink gyászolják. Mi, protestánsok is, akik szerettük, tiszteltük őt. Ebben a keretben csak néhány mondatot írhatok róla. Talán nem sértő, ha először munkájáról szólok és csak azután ked-