Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.
Teológusok a 20. században - Szabadi Sándor: Válasz Barth és Magyarország
Hogyan lehetséges az, hogy Önök most - mintha a világon más kérdés nem is létezne - a »szocializmust«-t írják zászlójukra (Jézus Krisztus egyházának zászlajára!). És ebben benne van a propagandisztikus igény is, hogy »szocializmuson« sem égen, sem földön semmi egyebet nem szabad érteni, csak amit az Önök országában és általában a keleti blokk területén érteni szoktak . Hogyan lehetsége az, hogy Ön a stockholmi vállalkozást, amely »békemozgalomként« a legenyhébben szólva legalább is kétes (galambjával, melynek karmai vannak!), oly mértékben fenntartás nélkül keresztény és egyházi áldásban részesíti?... Rendjén valónak tartja-e Ön azt, hogy mi - az Ön barátai - itt minálunk, az itteni árral szemben, Önök pedig az ottanival, fenntartás nélkül együtt úsznak? Lassan már hat éve!... A magyar egyházak és gyülekezetek irányváltozás közben vannak. Amit róluk tudok és ahogyan ismerem őket, előbbutóbb ez szerencsétlenséghez vezethet (kiemelés tőlem - Sz. S.). Ma, még időben megkímélhetik őket ettől. De a kormányrúd állását meg kell változtatniuk." Barth leveleinek hangja a totalitárius államot kiszolgáló Bereczkyvel szemben egyre kritikusabbá válik. Kritikája elsősorban az egyházi vezetést és az egyházi élet rendjét illeti, de ugyanakkor leplezetlenül kritizálja a szocialista államrendet is. Nem a jóváhagyás hangja ez, nem is az igentmonáásé, hanem a keresztény teológus vétója, mely hitvallási hűségéből és emberi korrektségéből fakad: az 1956. május 31-i Bereczkyhez írott leveléből idézem úgy, ahogy Pap László emlékirataiban megtalálható. (Tíz év és ami utána következett 1945-1963. Szerk. Bárczay Gyula. Bern/Budapest, 1992. 328-331.1.) Barth levelének 3. részében megemlíti, hogy mind több levelet kap Magyarországról azoktól, akik szemben állnak az egyházkormányzás abuzusaival és tőle (Barthtól) nyilvános állásfoglalást várnak ezekkel szemben: „Ezért úgy döntöttem, hogy teljesen nyíltan, közvetlenül Önhöz fordulok. Legelőször is a panaszokat foglalnám össze. Azt írják nekem: A gyülekezetekre és lelkészeikre ráerőltetnek egy bizonyos politikai-gazdasági rendszert, amely keresztény-egyházi gondolkodásukra is érvényes törvény. Létezik például egy egyházkormányzati rendelkezés, amely szerint a szövetkezetesítést a keresztény igehirdetés tárgyává kell tenni. Ilyen egyházkormányzati túlkapással szemben nincs lehetőség szabad véleménynyilvánításra vagy vitára. Az ellenvéleményeket az egyházi vezetés (a gyülekezetek önrendelkezési joga ellenére) sokkal inkább áthelyezésekkel, sőt leváltásokkal (az egyházi szolgálatból való eltávolítással) bűntette. Nincs hiány olyan esetekben sem, amikor az állami rendőrség lépett fel (az egyházi vezetés beleegyezésével? minden esetre tiltakozása nélkül!) letartóztatásokkal és elfogásokkal az ilyen jellegű egyházi ellenzékkel szemben. Egész családokat fosztottak meg mindennapi kenyerüktől és gyermekeik jövőjétől. Az egyházi ébredési mozgalom, amelyről Thurneysen és Lüthi magyarországi látogatásuk után oly melegen tanúskodtak, már régen megrekedt a külső nyomás alatt. Az egyházi vezetés az állami intézmények állandó ellenőrzése és utasításai alatt működik. Az egyház pénzügyi gazdálkodása is annyira áttekinthetetlenné vált, hogy erről az oldalról is mélységes bizalmatlanság veszi körül... Nem is kell mondanom Önnek, hogy az effajta egyházi kormányzat lehetőségével az új Magyarországon nem számoltam, hiszen közismert pozitív beállítottságom a református egyházi vezetőség iránt. (Kiemelés tőlem - Sz. S.)... Nagyon kevés emberrel beszéltem itt erről, mert valóban nem áll szándékomban az általános képet - amely itt a »vasfuggönyön túli« viszonyokról kialakult - még sötétebbre festeni... így szükségét láttam annak, hogy meggondolásra ajánljam Önnek: vajon nem lehetne vagy kellene különféle dolgokat tenni ahhoz, hogy az említett panaszokat ne elnyomják, hanem szüntessék meg az okait. Egyházi vezetésének hitelessége és ezzel együtt a magyar református egyház ökumenikus szavahihetősége forog kockán... Ne haragudjon, de bármennyire fáj is,
