Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

Múlt és jövő - Lőwy Dániel: A Szamos-parti város Wallenbergje: Járosi Andor

1997.) Tudományos, irodalmi és művészeti érdeklődése az erdélyi magyar élet egyik, sokszor rejtve működő, de igen hatásos motorjává tette őt; bátran síkra szállt a korlátoltság, egyoldalúság és hamisítások ellen. (Makkai, 1949, 462.) Humanista szellem, tisztatollú esztéta, elnézően igényes műélvezőés kimeríthetetlen vitapartner volt. (Kádár, 1949, 470.) Magánemberként rokonszenves, bohém természetű, nagystílű ember volt. Gyakran járt színházba, az újságíró klubba, kirándulni és vidéki kiszállásokra. (Podhrádszky, 1997; Benczúr, 1997.) Járosi Andor gyakran idézte Tamási Áron találó megjegyzését, miszerint Magyarországon nem zsidókérdés, hanem kereszténykérdés van. Kolozsvár - visszatérése után - zsúfolt templomában a szilveszteri prédikáció után megrázó imát mondott a fasizmus áldozataiért. Ezt követően beidézték a hadbíróságra és szélsőséges lapokban sajtókampányt indítottak ellene. Még egyházán belül is támadta a német evangélikusok csoportja. (Kádár, 1949, 470.) 1941-ben a magyar evangélikusok különváltak német nyelvű hittestvéreiktől és a magyarországi Egyetemes Evangélikus Egyház Tiszakerületi Püspökségének fennhatósága alá kerültek. Ekkortól 1944. október 13-ig Járosi Andor a maroknyi Erdélyi Egyházmegye espereseként szolgált. (Deák, 1996. ) [...] Sokat korholták azért, hogy gyakrabban látogat zsidó családokat, mint gyülekezetének tagjait. Nem missziói szándékkal járt zsidó barátaihoz, hanem egyszerűen, mert „szerette a nagy műveltséget, a szabadabb, előítélet mentes légkört. [...] Filoszemita volt." (Benczúr, 1947, 447.) Járosi Andor evangélikus esperes a zsidó törvények bevezetése után is a Főtértől a kávéházig mindenütt zsidó társaságban mutatkozott. A New York (ma Continental) kávéházban például egy asztalnál ült Hexner Bélával, dr. Neumann Jenővel, Lakatos Imrével, Wettensteinnel és Dobó Ferenccel. (Podhrádszky, 1997.) Az újságírók klubjában rendszeresen egy asztalnál ült Lakatos Imrével, Karácsony Benővel, Krennel Miklóssal (aki Spektátor néven volt közismert). Barátai voltak még Kovács László író és felesége, Kádár Iluska (Suli), Kádár Imre színigazgató testvére, dr. Róth Marcell, az Attila úton lakó Gombos család és Kupferék, a dicsőszentmártoni Termata üveggyár egykori igazgatójának családja. (Benczúr, 1949,450.; Antal, 1997; Benczúr, 1997. ) E válságos időkben prédikációinak központi témája a testvériség, az emberek közötti egyenlőség volt és maradt. Járosi Andor meggyőződése volt, hogy a fajok között nincsen különbség. (Podhrádszky, 1997.) Hittanóráin a fajmítosz tudománytalanságát bizonygatta, elítélte az emberiség felosztását alacsony- és felsőbbrendű fajokra. Elítélte a háború borzalmait, milliók ártatlan pusztulásáról és a kulturális kincsek megsemmisüléséről beszélt. (Herédi, 1996, 73-81.) Prédikációit számon kérték a jobboldali rendszer hivatalos és nemhivatalos képviselői, de Járosi nem tett engedményeket. (Deák, 1949, 454.) A katonai városparancsnok is megfenyegette őt, „mert igehirdetésében bírálta a zsidótörvényeket és a közéleti gyűlöletet szító jobbratolódást". (Benczúr, 1997.) „Aztán eljött az az idő, mikor késő éjszaka és kora hajnalban rémült szemű, sárga csillaggal bélyegzett emberek kopogtak: szüntelenül szólt a telefon; mikor ő egész nap rohant, könyörgött, intézkedni próbált [...]. Amindig gyermek-ember férfivá lett, akit a maga igaz útjáról többet semmi le nem téríthet; fenyegetések, feljelentések, eljárások, számonkérések özöne között menteni meg az élőket, minden módon [...]. Nem volt bátor ember, megreszketett bizony, ha erősebben döngették meg a kaput, vagy az őrjárat a ház előtt állt meg; de hős volt, mert egyetlen lépéssel sem hátrált meg mégsem." (Járosiné, 1949, 442.) Magatartásáért és zsidó kapcsolataiért Pogány ezredes többször is beidézte a magyar kémelhárítóhoz, és megfenyegette, hogy „el fog tűnni". Két feljelentés alkal-