Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.
Meditáció - Smidéliusz Gábor: Ahol a rossz hírből jó lesz
8 SMIDÉLIUSZ GÁBOR: AHOL A ROSSZ HÍRBŐL JÓ LESZ csonttá szárad az ember, csonttá szárad az élet. Mikor áldás nélkül, ítélet alatt vagyunk. Ilyenkor könnyű bűnbakot keresni. Könnyen gondolkozunk úgy, mint azok, akik elól Illésnek rejtőznie kell. Kiűzni, elkülöníteni, elzavarni azt, aki a rossz hírt hozta. Személyes ellenséget találni. Megtámadni, eltenni az útból, félreállítani. Nem ez történik emberek és emberek között? Nem ez történik minden területen, az egész kizökkent világban? Úgy tűnik Aháb és a tisbei Illés óta nem sokat változtunk. A bajt, a bűnt, a helyzet gyökerét, a rossz hír forrását nem akarjuk látni. Nem eikarjuk észrevenni, tudomásul venni. Mert akkor be kellene vallanunk magunknak, hogy elesett, bűnös, megítélt emberek vagyunk. Azt, hogy nem mi irányítjuk a dolgokat. Azt, hogy nem a mi kezünkben futnak össze a szálak. Azt, hogy az élet, a világ, a létezés végső soron nem az ember hatalmában van. Hogy nagyon keveset érünk önmagunkban. Hogy mindenféle emberi uralom, erőfeszítés, próbálkozás pillanatok alatt összeroppan. Hogy Isten gondoskodása nélkül, Isten kegyelmes emberhez fordulása nélkül elveszett, halálra ítélt emberek lennénk. Mindaddig, amíg ezt nem ismerjük be, képtelenek vagyunk jó hírt befogadni. Addig a rossz hírek foglalnak le. Addig a rossz hírek bűvöletében, útvesztőiben vergődünk. Addig a rossz hírek hozóit akarjuk fenyegetni, üldözni, elkergetni. Isten jó hírével evangéliumával szemben pedig rezisztensek vagyunk. Lepereg rólunk. Süketek és vakok maradunk meghallására, meglátására. Bármennyire hihetetlen, nehezen elképzelhető, bármennyire nehezen látható, hallható, tapintható, az ítéletben ott van az evangélium, a rossz hírben a jó hír. ülés sem csak a prófétai üzenet, a rossz hír, az ítélet meghirdetésére kapott megbízást. Egész élete és sorsa az élő Isten kezében van. Neki magának is át kell éreznie, élnie az ítélet súlyát, a rossz hír következményeit. Nem kívülálló, aki kényelmes páholyból hűvös közömbösséggel szemléli az eseményeket. Ót is ugyanaz az éhség fenyegeti, mint népének többi tagját. Mégis Isten oltalmában, kegyelmében, szeretetének fénykörében tudja magát. Egész életét, helyzetét, küldetését Istennek összefüggésben látja. Istenre bízza magát. Teszi, amit Isten mond, amit Isten parancsol neki. Személyes kapcsolata van Vele. Tudja, hogy számíthat Rá, amikor nincs táplálék, nincs élelem, nincs szomjat oltó pár csepp víz. Illés nem a csodában, hanem Istenben hisz, Istennek hisz. Nem a hollók és nem a patak a fontos a történetben sem. Az élő Isten a fontos. Aki a kijelölt helyen megadja naponként a legszükségesebbet annak, aki Rá figyel, aki Benne bízik, aki Rá hagyatkozik, aki Rá támaszkodik. A rossz hírből jó hír lesz. Mert jó hír az, hogy Isten kezében vannak a dolgok. Jó hír az, hogy őnem hagyja veszni azt, aki rábízza az életét. Jó hír az, hogy figyelmeztet ítéletével; tegyük meg a teljes fordulatot. Hozzá térjünk, Hozzá ragaszkodjunk. Jó hír az, hogy az élő Isten gondoskodik rólunk. Jó hír az, hogy ő szól hozzánk. Keres minket, közelebb akar tudni magához. Ne a rossz hírekre figyeljünk! Vele tájékozódjunk! Benne bízzunk! Mert az O közelében lesz táplálékunk, és nem szomjazunk meg soha. Ő nem rólunk szóló rossz hírekről, hanem embert becsülő, embert szerető, embert kereszt-halálig komolyan vevő jó hírről, evangéliumról gondoskodik.
