Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.
Egyház a társadalomban és a nagyvilágban - Vallások Kelet-Európában
lomban a Magyarországi Ökumenikus Tanács tagegyházaival együtt vett részt istentiszteleten és utána a templom mellett imádsággal és áldással helyezte el a kegyelet koszorúját az 1675-ben elhurcolt gályarab protestáns lelkészek emlékművénél. Az Ökumenikus Tanács tagegyházai 1993. január 20-án Esztergomban a Bazilikában istentisztelettel egybekötve koszorúzták meg az 1619-ben kivégzett kassai mártírok emlékoltárát. A harmadik eseményre 1996. január 6-án került sor a Kőszeg melletti Csepreg mai katolikus templomában, ahol 1621-ben 1223 evangélikust öltek meg az akkori evangélikus templomban. A Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Seregély érsek és az illetékes megyéspüspök, Pápay győri püspök mellett jelen volt a vatikáni nuncius is. Mindhárom esemény a minket terhelő múlt Isten színe előtt történt ökumenikus feldolgozása volt a bűnvallás és megbocsátás jegyében. Ez ünnepi alkalmak mellett megemlíthetjük az ökumenikus egységes liturgikus szövegeket, a Miatyánk, az Apostoli Hitvallás elfogadását, bár meg kell említenem, hogy ezek általános használatában nem mindegyik magyarországi egyház jeleskedik. Előremutató kezdeményezések születtek ökumenikus tanulmányi területen is. Kecskeméten 1995. augusztus 21-25. között a Gráci Ökumenikus Európai Nagygyűlés előkészülete jegyében széles nemzetközi részvétellel tanácskoztunk „Akeresztyén hit és az emberi ellenségeskedés" témájáról. Szentendrén 1997. május 7-én missziós tanulmányi napot tartottunk a Szentírásról. AGráci Nagygyűlés előkészítése céljából egyházaink képviselői többször találkoztak. Dobogókőn 1997. szeptember 21-25. között 16 ország képviselőivel együtt vitattuk meg a vallásszabadság és az új vallási mozgalmak, szekták kérdését. Az Ökumenikus Tanulmányi Intézet munkáját ezeknél a konferenciáknál különösen is nagy köszönettel kell említenünk. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a magyar ökumenikus együttműködés mindenütt és mindenben példaszerű! Nemcsak arról hallunk újra és újra, hogy ökumenikus imahét alkalmával vannak lelkészek, és bizony mindegyik egyházban akadnak ilyenek, akik nem hajlandók még ma sem belépni a másik egyház templomába. Ez a fajta „vallásháború" nem konfesszióspecifikus, hanem személyi indíttatású. Nehezebb azonban, amikor az ellenségeskedésekhez „teológiai" indoklást is ragasztanak. Ilyen például az a vak fundamentalizmus, amelyik a maga igazát úgy akarja legjobban bizonyítani, hogy a másik félről ő állapítja meg, mit mond és mit tanít, csakhogy tévedésekkel és valótlan állításokkal tömi tele az ökumenikus imahét és az Egyházak Világtanácsa és a magyar ökumené elleni támadásait. (V. ö. Sipos Ete Zoltán írását a Biblia és Gyülekezet c. lapban - 1997. 4. szám -, ahol azt állítja az Egyházak Világtanácsáról többek között, hogy az a nem-keresztyén világvallások egységét munkálja.) Más a helyzet azokkal a véleményekkel kapcsolatban, amelyek a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán közötti dialógusban létrejött „Közös nyilatkozat a Megigazulásról Szóló Tanításról" szóló irat aláírása kapcsán keletkeztek. Feltételezve, hogy az irat nem mindenki számára ismert, néhány dolgot el kell mondanom róla. Hosszabb dialógus-sorozat után a Lutheránus Világszövetség és a Vatikáni Egységbizottság szakértői közös dokumentumot dolgoztak ki a megigazulásról szóló tanításról. A többszörösen egyeztetett szöveget mindkét fél jóváhagyó elfogadásra terjesztette elő. Az evangélikus egyházaknak ez év május l-ig kell nyilatkozniuk. Magyar fordításban a szöveg megjelent a Lelkipásztor folyóirat mellékleteként. Miről van szó ebben a Nyilatkozatban 1 ? Amegigazulás kérdése reformátori teológiánk központi kérdése és a reformációval szembehelyezkedő' trentói katolikus zsinat,
