Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

Múlt és jövő - Lőwy Dániel: A Szamos-parti város Wallenbergje: Járosi Andor

mával rokona, Somkereki Gusztáv védte ki a kémelhárító parancsnokánál, de nagyon komolyan figyelmeztette, hogy az életével játszik, mert minden látogatóját és telefonbeszélgetését figyelik, rajta van a fekete listán (Járosiné). Járosi Andor azonban nem változtatott emberi magatartásán sem az egyházon belül, sem azon kívül. (Podhrádszky, 1997.) Gyakran osont fel Járosiéknak a Kossuth Lajos utca 1. szám alatti ház első emeletén levő lelkészi lakására Szegő Júlia énekesnő, író, ismert zenepedagógus. Órákat, délutánokat töltött náluk, mert egyik családtól a másikig kellett menekülnie. Ilyenkor Járosi Andor kísérte őt el éjszakai szálláshelyére. (Antalné, 1997.) Mielőtt Kádár Imre családját a Gestapo rabkórházába vitték, az akkor tizenötéves kislányukat, Annát sikerült Járosiék lakására menekíteni. „Szobafogságban élt szegény nálunk - emlékezik Antal Sándorné sz. Járosi Margit, aki tizennégy éves volt az események időpontjában. - Az (evangélikus) templom, iskola és parókia egy udvaron van s az iskolában német katonaság lakott, a folyosónk közös volt a német papékkal, oda sem mehetett ki s még az ablakot is le kellett függönyöznünk, mert a központi szállóban német tisztek laktak, távcsővel könnyen megláthatták volna Kádár Annát. A szüleit többször meglátogatták szüleim, s a téglagyárban találkoztak Karácsony Benővel is. O kérte, hogy az utolsó színdarabját, hajói emlékszem A rút kiskacsa volt a címe, őrizze meg Édesapa. Sajnos Karácsony Benőt nem sikerült kimenekítenie. Imre bácsiékat, majd később a leányát is, Apa kijuttatta Budapestre. Ugyanőjuttatta ki Budapestre Kovács László írót és feleségét, Kádár Iluskát." (Antalné, 1997.) „Ezekben a hetekben Járosi Andor a feleségével együtt éjjel-nappal szolgált. [...] mentett, bújtatott, vigasztalt, táplált mindenkit, akit csak bírt." - vallotta Kádár Imre - „Mialatt a parókiája udvarán német katonák telepedtek, az én kislányomat többedmagával heteken át rejtegette a lakásán. Menekülésünket is (a rabkórházból) az ő fáradhatatlan leleményüknek köszönhetjük. Vakmerő bátorsággal kockáztatták életüket is a barátaikért és nemcsak barátaikért." (Kádár, 1949, 470.) A zsidótörvények hatálya alá eső személyek megsegítésére Járosi Andor számos hamis keresztlevelet is kiállított. Bár az iratok nagy részét Kolozsvár német megszállását követően - 1944. március 23-a után - adta ki, az esetleges ellenőrzést megtévesztendő, az 1942. évbeli prédikációs kötetének utolsó oldalaira jegyezte be. Ezekről a személyekről Járosi Andor lánya, özvegy Antal Sándorné azért gondolja, hogy utólagosan megkeresztelkedett zsidók voltak, mert koruk meghaladta a konfirmáció szokásos 13-14. életévét. Özvegy Antal Sándorné az alábbi személyeket azonosította: Fábry Aladár VII. gimnáziumi osztályos tanuló, 1994. március 23. csütörtök-konfirmáció. Istókné, 1944. március 26. - keresztelő. Simigh Konrád, Zilah, Szarvas utca 15. szám. Molnár (Málnási?) Gézáné, 1944. április 4. - keresztelő. Mikó Ervin szerint Járosi Andor megkeresztelte Gábor István újságírót, a.Brassói Lapok vasárnapi művelődési mellékletének szerkesztőjét. A bécsi döntés után Gábor István Brassóból hazatért Nagyváradra. Zsidó nőt vett feleségül és végül, Járosi mentesítő keresztlevele ellenére, önként bement a gettóba, hogy feleségével együtt maradhasson. A deportálásból csak a felesége tért vissza. (Mikó É., 1996, 39- 40.) Dr. Róth Marcellnek és családjának Járosi Andor járta ki a mentesítést, így kerülhettek fel Budapestre. (Benczúr, 1949,448.) Járosi Andor bement a gettóba, hogy Karácsony Benőt megölelje. Érezhette, hogy utoljára teheti. Papként Járosi munkaszolgálatoso-