Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

Múlt és jövő - Pomogáts Béla: A Duna vallomása

Szlovákia és (Kis)Jugoszlávia eltávolodván Európától, megindult valamiféle közelkeleti, harmadik világbeli státus felé. A magyar geopolitikai stratégia - 1990-től folyamatosan a mai napig, tehát mind a konzervatív jobbközép, mind a szociálliberális balközép kormányzás idején valójában az európai és ezen belül a regionális integráció szükséges és lehetséges voltának eszméjére épült. És a magyar külpolitikai stratégia zavarait vagy éppen kudarcait éppen az okozta, hogy ennek az integratív eszmének a térségben (talán Magyarországon, Lengyelországon, Horvátországon és Szlovénián kívül) nem volt támogatottsága és ereje. A prágai külpolitika hátat fordított Közép-Európának, a bécsi politika, legalábbis ennek jelentékeny tényezői, mostanában kívánja felszámolni a kommunista korszakban osztrák részről tapasztalható regionális szerepvállalást, a pozsonyi kormány pusztán retorikai szinten próbál némi európai jelleget felmutatni, a valóságban kemény „nacionálkommunista" politikát folytat, a belgrádi hatalmasoknak fogalmuk sincs arról, hogy milyen stratégiai kötelezettségekkel jár az európai demokrácia. A „nem-Európa-konform" országok közül egyedül Románia politikájában történt fordulat, az új bukaresti kormánynak azonban, a román társadalom igen erős nacionalista túlfűtöttsége következtében, igen nagy belső ellenállással kell számolnia, igazából csak egy vékony értelmiségi rétegre támaszkodhat, tömegtámogatása aszerint alakul, hogy kényszerű gazdasági reformjai mennyire lesznek képesek javítani az egyszerű emberek életkörülményein. A dunai összefogás eszméje ezért egyelőre és talán még sokáig a régió jövendő sorsát tervező politikusok és főként irodalmárok álma marad. Egyelőre mintha még Ady Endre idézett verse volna érvényes: „A Duna-táj... fél nemzetecskék / Számára készült szégyen-kaloda". Reményeinket talán az fogja valóra váltani, ha a dunai régió népei előbb vagy utóbb valóban az európai politikai közösség tagjai lesznek, és az osztrákok, a szlovákok, a magyarok, a románok, majd a szerbek és a bolgárok is ebben a közösségben foglalnak helyet. A „Duna vallomásának" akkor lesz bíztató ereje, és a folyó akkor valóban Európa nyugati feléhez fogja kapcsolni a közép-európai régió népeit, tájait, városait.