Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 4 (1998) 1-2. sz.

Teológusok a 20. században - Reuss András: Küng: Credo. Az Apostoli hitvallás magyarázata

dásával és kérdéseivel, amelyeket ismételten, szinte minden alfejezetben megszólaltat. Ezek a kérdések részben a modern természettudományos világképből következnek. A válaszok azt tükrözik, hogy a kérdéseket nem jelentékteleníteni igyekszik, hanem megérteni és megválaszolni. Ennek során esetleg a kérdéseket módosítja, másrészt átfogalmazza és átértelmezi a hagyományos keresztényhit tételeit. A kérdések másik része a keresztény hit hagyományos megfogalmazásainak logikus végiggondolásából következik. Küng nemcsak megérti ezeket a kérdéseket, ezekkel a kérdésekkel őmaga is vívódik. A széles magyar olvasóközönség elé még nem sok olyan átfogó teológiai mű került, amelyben történetkritikai, hagyománykritikai, teológiai kritikai kérdések és állítások ilyen sora volna olvasható úgy, hogy a szerző nem a keresztény hit lehetetlenségét, hanem éppen ellenkezőleg, lehetőségét, a modern gondolkodó ember számára való lehetőségét akarja bizonyítani. E módszer segítségével a szerző az egyháznak és világunknak számos kérdését tárgyalja a hagyományos szöveg kapcsán, s egyáltalán nem az az érzésünk, hogy csupán teológiai szakkérdéseket érint. A hagyományos fogalmak és tételek újrafogalmazása és újraértelmezése több helyen tűnik radikálisnak, amikor évszázadokon át megszokott fogalmakat elvet, vagy tételeket tagad (eredendő bűn, ördög, örök kárhozat, pokol). Noha a magyarázat nem tartalmaz semmi olyat, amit Küng előtt valaki más ne állított vagy tagadott volna, ez a radikalitás egyes olvasókban feltehetően megütközést és értetlenséget vált ki. Egészen azonban mintha maga Küng sem tudna más utat járni, mint amit a teológusokról maga is állít: „a régi mitológiai elképzeléseket nem merik ismételgetni, az új világos választ pedig kerülgetik" (230-231). Miközben ugyanis elveti, hogy a hagyományos fogalmakat hagyományos értelmükben használjuk, mert a használat során megfakult vagy elferdült jelentésüket újra fel kell tárni, arra az eredményre jut, hogy ezek a hagyományos fogalmak a modern kor keresztényei számára is fontos tartalmat hordoznak. S ha igazi a tartalom, akkor a régi szavak is használhatók. „[...] a képek - képek. Ezeket kiküszöbölni nem szabad, de általános érvényűvé tenni, tárgyi formába önteni sem" (246). Magyar olvasók számára különösen is szokatlan és újszerű Küngnek az a tárgyalásmódja, - s ez a második jellemzője a könyvnek, - hogy ahol csak lehetséges, tekintettel van a nagy világvallások párhuzamos tanításaira. Szokatlan, hogy nemcsak elvetni valót talál bennük, hanem rámutat olyan értékekre is, amelyekre az európai keresztény nem gondol vagy ismeretlen előtte. Nincs szó semmiféle keveredésről vagy szünkretizmusról. Küng megmarad kereszténynek, és a világvallások nem jelentenek neki csábítást. Sőt, éppen az összehasonlítás révén tud rámutatni elsősorban a keresztény hit sajátos értékeire. A legkülönbözőbb pontokon és igen érzékenyen foglalkozik a Credo magyarázata, - ezt említem harmadik jellemzőként, - a kereszténység és zsidóság viszonyával. Több összefüggésben mutat rá Küng, hogy a keresztények antiszemitizmusának nincsen semmiféle bibliai vagy hitbeli alapja. Ezt az érzékenységet természetesen nem az Apostoli Hitvallás szövege, hanem a holocaust tragédiája táplálja. Hans Küng tollából az Apostoli Hitvallás magyarázata teológiailag igényes, őszinte és sodró erejű mű. Meghatározó vonása egyfajta elkötelezett racionalitás, amely valóban magyarázni, megmagyarázni akar, de nem hidegen, hanem elkötelezetten, még ha - mindenek előtt az egyházzal szemben - nagyon kritikusan is. Magáról és hitéről a szerző az egyházzal (179) és a Szentlélekkel (210) kapcsolatban egészen szubjektíven vall: ezek a magyarázat legszemélyesebb, nemcsak racionalitással, hanem érzelemmel és hittel fűtött részei.