Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Borzsák István: Melanchthon születésének ötszázadik évfordulójára

tempore respublicas adversus Turcam coniungi optandum est). Ezt olvasta ki a „Rhésos"-ból is: bár akadna most is szövetséges, aki segítene kiűzni a barbár ellenséget Pannónia földjéről! (A mester nagy buzgalmában azonosította a thrakiai Paioniát a mi Pannoniánkkal, a Tróját ostromló görögöket pedig a párhuzam kedvéért minősítette barbárnak.) Az erasmusi szolidaritás jegyében intette Buda elfoglalása után a német fejedelmeket Magyarország megsegítésére, - mint tudjuk, hasztalan. „Nos nunc ex vicinia otiosi Pannonicas caedes spectamus..." Igen, a legtöbben érdektelenül nézték az itteni vérontást. De ha már a vélt biztonságból szemlélődök számára a hit és vér kötelékei (tot vincula, societas religionis, sanguinis et imperii) nem eléggé nyomósak, „legalább a bujdosókat fogadjuk be" - mint ahogy ő nemcsak Dévai Bíró Mátyással megtette. A maga sorsát Sophokles Antigonéjáéval érezte rokonnak; a közelgő világvégére (a chiliasztikus panolethria-va) gondolva a vérzivataros század gondjainak enyhítéséül tanulmányaink odaadó művelését (tractatio studiorum nostrorum) ajánlotta. Ehhez csak annyit, hogy a Sophoklést „hihetetlen gyönyörűséggel" (incredibili voluptate) tanulmányozó Melanchthon 1545-ben az Elektrát interpretálta a wittenbergi egyetemen, tanítványa, Vitus Winshemius pedig a következő évben adta ki teljes (latin) Sophoklés-fordítását Frankfurtban. Winshemius a Praeceptor tanításait visszhangozta a kötet bevezetésében: a görög tragédiák az isteni gondviselést, illetőleg a bűnök után elháríthatatlanul elkövetkező bűnhődést tárják nézőik-olvasóik elé, és Vergiliusszal figyelmeztetik az embereket: discite iustitiam moniti et non temnere divos! („Figyelmeztettetvén, tanuljatok igazságot és istenfélelmet!") (Az Aeneis VI. 420. sora Vergilius protestáns utókorának leggyakrabban idézett dictuma.) Bornemisza Péter a sophoklési Elektra magyar nyelven való tolmácsolására „tudós tanárának biztatására" (hortatu dictissimi viri Georgii Tanneri) vállalkozott. AMelanchthon-tanítvány Tanner (1520-1584 k.) bécsi professzorsága előtt több, mint másfél évtizeden át járta Európát, és így bőven volt alkalma a görög tragédia - és általában az antikvitás - európai recepciójának megfigyelésére. Megismerhette a 16. század első felének mozgató eszméit és tudományos teljesítményeit, de a legközvetlenebb impulzusokat a strassburgi és wittenbergi protestáns központoktól kapta. A magyar Elektra latin kísérőiratának szinte minden gondolatáról ki lehet mutatni, hogy a magyar diák - Tanner közvetítésével vagy közvetlenül - Melanchthonnak köszönhette. Tudjuk, hogy Tanner 1546. november első napján kapta meg Melanchthontól a Wittenbergben végzett tanulmányairól szóló testimonium-ot (Corp. Ref. VI. 260.), tehát elsőkézből kellett ismernie a Praeceptor előző évi Elektra-magyarázatait, az antik szerzők olvasásának hasznosságáról szóló fejtegetéseit és Vitus Winshemius Sophoklés-fordítását, egyszóval mindazt, aminek nyomai Bornemisza magyar Elektrájának megformálásában, utószavának mondanivalójában szövegszerűen kimutathatók. Elmondhatjuk, hogy a 16. századi magyar irodalom és történelemszemlélet megértése szempontjából oly fontos utószó Melanchthon teológiájának (vagy legalábbis teológiai ihletésű történelemszemléletének) szempontjából nézve sem közömbös. Melanchthon már tübingeni magister korában sem elégedett meg a klasszikus szerzőkből kiszemelgethető példák (exampla) felsorakoztatásával, hanem hovatovább egy bizonyos teológiai érdekű történelemfilozófiát épített ki. A történelem jelentőségét már 1517-ben hangsúlyozta, amikor a hét szabad művészetről (septem artes liberalies) tartott előadást. 1541-ben, amikor írásainak első összegezése alkalmából visszatekintett élete alakulására, külön kiemelte Rud. Agricola dialektikájának köszönhető gyarapodását: tőle tanulta az alapfogalmak (loci) megállapításának fontosságát, hogy azokból a fő szempontokat (az összefüggések meghatározását és a téma tárgyalásának rendjét) meghatározhassa.