Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Kulturális figyelő

látok. Folyosója nélkül még a hisztérikus apácák is letépnék ereklyének a pápa ruháját. (...) Patetikus dallamok zsonganak fülében, feledve a valahol mindig keresztutat járó, bántott, véres Krisztus-arcot. Az ezer kilométerekről idesereglettek az imént megcsókolták az elsó' apostol bronzszobor lábát, most nyakukat nyújtogatják, hogy lássák fehértaláros utódját. (...) Az olaszok velük született teatralitásukkal kicsit unottan, de fáradhatatlanul újrázzák a pálmavasárnapi bevonulást. A >panem et circenses< évezredes örökségeként. (...) Az érdektelen is rányitja szemét: ha már Rómában van, nem mulaszthatja el ezt az attrakciót. (...) Vallásoknak is megvan a maguk >hunyd rá a szemedet< csúsztatásai. A karthauzi mellőzné a csinn-bumm áradó fölszínes megnyilatkozásait. Botránkozni mindenesetre kár. A változatos emberségbe annyi sok belefér! (...) Hadd lelkesedjenek a Sziklákhoz tartozók, s majd meséljék azoknak, kiknek nincs rá tehetségük, s pénzük elfáradni az obeliszk tövébe! A sajnálatos inkább az, miért fulladunk vissza a közöny, nemtörődés hátat fordító szürkeségébe." A töredékes, de mégis teljesség illúzióját keltő gondolatsor sok mindenre mutathat rá Prokop írásművészetéból. Elsősorban a kiindulópontra: a szenvedély és gondolat hullámzására. Egyszerre bíráló és megértő hangjára, melyben mintha XXIII. János pápa emberi elveire ismerhetnénk. De jelen van benne Fellini .Rómájának főpapi divatbemutatója is. Hogy szókincsébe nyomban beemeli a mai magyar politikai nyelv egyik újdonat új szavát, a csúsztatást, s ez nem kevesebbet mutat, mint azt, együtt él velünk, bár olykor tőlünk - kilométerekben - távol. És a pápára emlékezteti a profán olvasót. Prokop Péter megnyerő őszinteséggel és öntudattal vall mind festői, mind írói munkásságáról, melyhez záró-mondatokként nehéz bármit írni: „A kovács a vassal, a szabó a szövettel bajlódik. Ugyanakkor a szellemnek kétféle kivetülésével kísérletezik az író-festő. Másként, de egyformán érdekes mind a kettő. Az alkotó magára is figyel és kidobolja csinálásának titkait. A hegedű és a zongora, de a költő sem riválisok. A szem ráfigyelése a rajzpapírra, mozaikba, üvegpannókra, rézkarcba, szőttesre kívánkozhat, de könyvlapon ráérző szavak köntösébe is öltözködhet." Tarbay Ede Teológiai jegyzetek Diana haláláról A sors torz játékának nevezhetnék egyesek, ahogyan láncszerűen peregtek az események a végzetes párizsi éjféltől, a hercegnő halálát megelőző óráktól a londoni temetésig. A világ legkülönbözőbb részeiről a tévéhíradások és a nagy világlapok kísérték figyelemmel a drámai fejleményeket, melyekre a gyászszertartás sem tett pontot. A mozzanatok - melyekről milliók szereztek tudomást - rendkívüli összefüggése, bennünket most itt teológiai oldalról érdekel. A precízen egymáshoz illeszkedő láncszemek megrendítő tragédiába torkolltak. De hát ez volt az Isten akarata? — kérdezhetik a vallásos emberek. Erre a meglehetősen primitív kérdésre hadd adjam át a választ Paul Tillich-nék, a 20. század egyik legjelentősebb evangélikus teológusának a nemrég magyarul is megjelent Rendszeres teológiájából, a gondviselésről írt soraiból. „A korai halál, a megnyomorító társadalmi feltételek, a gyengeelméjűség és a betegség, a történelmi létezés eltörölhetetlen iszonyatai - mindezek inkább a végzetben való hitet tűnnek igazolni, semmint a gondviselésben való hitet... A gondviselés minden tényezőt felhasznál, az összes szabadság és az összes sors adta tényezőt, hogy teremtő módon irányítson mindent a maga beteljesedése felé... Aki hisz a gondviselésben, ... az abban hisz, és azt állítja a hit bátorságával, hogy semmiféle szituáció nem gátolhatja meg végső sorsának beteljesülését, hogy semmi sem választhatja el őt Isten szeretetétől, amely a Krisztus Jézusban van." A temetést az angol nemzet megrendítő gyásza vette körül. Az ágyútalpra helyezett koporsót lovak vontatták. Amikor a nemzeti zászlót félárbocra kezdték engedni, tapsorkán tört ki (ez királyok halálakor sem szokás, mert a trónörökös nyomban az új király). Kétmilliós tömegnek mondják az útvonal mellett felsorakozott tömeget, időseket, középkorúakat, fiatalokat. A gyászmenetben a koporsó mögött Dianától elvált férje és fiai haladnak.