Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Jánosy István: A hegyek éneke

„Örök-virrasztva lidércek éjszakáján, így őrködött - bús pásztor - esendő nyáján, s ha néha kiderült az örvénylő ég fölötte, a nép dalait írta le, gyűjtögette.'' - ez megint nem a dédapám volt, hanem annak bátyja, Skultéty Gusztáv, akiből aztán nagy pánszláv lett, s mint ilyen, a szlovák értelmiség legendás nevelője, a nagyrőcei gimnázium igazgatója. A negyvenes évek első felében szinte Kollárral egyidőben népdalokat gyűjtött és publikált és erre buzdította tanítványait. Jelzem, bármennyire divergált is a két fivér további életútja, azért nem voltak egymás ellenségei. Nagyanyám, mikor megtudta, hogy Skultéty Gusztáv egyik lelkes tanítványa, Jahoda János az ő sógora lett, ezt írta neki: Örülök, hogy Guszti bácsi tanítványa lett a rokonom. Ugyanakkor nagyanyám tüzes magyar honleány volt. Ezt csak egy Mikszáth értheti meg. Különben ez a tanítvány lett utóbb Miska néven a főhőse egy híres szlovák regénynek: Kukucsin Mladé Léfo-nak, amely a nagyrőcei diákéletről és egy nagy diákszerelemról szól. Megvannak a dédapám, ükapám prédikációi kb. 1800-tól. Ükapám, Skultéty Mihály Nagykürtösön volt lelkész. Innen csak magyarnyelvű prédikációk maradtak fenn. Ugyanis akkor Nagykürtös színtiszta magyar falu volt. Dédapám Hosszúszón volt lelkész. Ez tiszta szlovák falu volt. Innen csak szlovák prédikációk maradtak. Végül amikor dédapám kassai parochus lett, ezidőtől fogva három nyelven, magyarul, szlovákul, németül prédikált. Tehát az egyházi szolgálat mindig olyan nyelven folyt, amilyen nyelvű volt a gyülekezet. Ugyanez az elv érvényesült az iskolákban is. Eltem azzal a költői szabadsággal, hogy a három lelkész-személyiségből egyet formáltam. Ezt írók, költők gyakran megteszik. Gondoljunk Jókai És mégis mozog a föld című regényében Jenőy Kálmán alakjára. Ót Jókai Kisfaludy Károly és Katona József alakjának összeolvasztásából alkotta meg. Ezzel a „költői szabadsággal" éltem én is, hogy a múlt századi Felvidék sajátos atmoszféráját jobban érzékeltessem. Mea culpa, mea maxima culpa!