Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Jánosy István: A hegyek éneke

zúzmarán túl egy órjás pásztort látott, kéklőt; s mikor csörgős szánkója a szakadék fölé ért föl, rántott a gyeplőn... zuhant a szán a mélybe... A másik dédapám, ő Jankó Král barátja szelíden élt az almaszagú parochiába', mikor orkános éjjel lobogtak a lidércek, a sziklák tetején egy halfarkú lány kísértett, s a különös legény, ki nem néz senki szemébe, kifordítván ruháját ugrott a mélybe, s a bányákból följöttek a törpe kabírok: csak az ő mécse égett - asztalnál írt ott prédikációt: a pálinka hogy rombol, vagy bötüzgetett a Mezei szorgalomról, vagy installált a városhoz, megyéhez, hogy a kopáron népe ne haljon éhen. S haj ó-nagy csípőjű mongolszemű felesége, hol kisbaba sírt: a kunyhókat járta sorra: a babát, hogy ne sírjon, ne kábítsák mákonyba! Örök virrasztva lidércek éjszakáján, így őrködött - bús pásztor - esendő nyáján, s ha néha kiderült az örvénylő ég fölötte, a nép dalait írta le, gyűjtögette. S midőn a gond elült, s violát szőtt az este, ő lelke csöndesült végső zugát kereste, hol a vízszintes, a lapos, suta élet - Bártfán, a dómban - függőlegesre tér meg, s szívében már csak egy él, az órjás Crucifixus, minden ártatlan kín felé a naiv hit húz, s sok törékeny szent: Barborkák, Máriák - titkos nővérei - zsongnak litániát: itten János-bogár élete véget ér, s a nagy Óceánba dalolva visszatér. 1978 Anyámtól hallottam, hogy dédapámnak, Hudetz Mihálynak nagy természete volt. Nagy mulató lévén, mikor eladásra hajtotta birkáit a piacra: „országra szólott jókedvű tombolása, .. .hol ő van, fellódul a kantin az égbe..."