Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.

Tomka Miklós: A mai magyar kereszténység két stílusa

arra való felkészüléshez szükséges gyakorlatoktól. (C) A rendszerrel szembeni politikai és világnézeti ellenállás is nehezítette a világ változásának elfogadását és csökkentette az új idők új létfeltételei iránti érzékenységet. Végül (D) a keresztény miliő megteremtésének vagy megőrzésének sikere társadalmilag is intézményesítette az elszigeteltséget. A négy tényező együttesen, egymást erősítve fejti ki hatását. A magyar (s általánosabban a kelet-európai) helyzet sajátossága, hogy fél évszázaddal ezelőtt nagyon sokakkal megállt a világ. Egy idegen hadsereg meghódított. EUenünkre kommunista hatalom épült. Az addig stabil rendet a rendbontás törte meg. Akik ezzel nem tudtak, nem akartak azonosulni, belső emigrációba vonultak. Minden erőfeszítésük arra irányult, hogy ne silányítsa el őket és az övéiket az embertelenség. A társadalmi siker, a gazdaság, a politika, az oktatás, a tömegkommunikáció mikéntjét a pártállam szabályozta. Igyekezett belőlük kizárni azokat, akik a rendszerrel nem azonosultak. S kizárva maradt számtalan nincstelen kisember, akit nem vonzott a megcsillogtatott gyanús karrier. A hagyományhoz, a tisztességhez való hűség is elválasztott az új rendszer ígéreteitől. Menedéknek maradt az otthon, az egyház és a hasonlóan gondolkodók világa. A megtörni, meghajolni nem akarók ide húzódtak vissza. Mint egy barlangba a zivatar elől. Itt ápolták hagyományaikat. Biztatták, támogatták egymást. Emlékeztek arra, hogy mit hagytak - átmenetileg maguk mögött. Alig-alig tudták nyomon követni, hogy mi történik „odakünn". Egyszerűen várták az égiháború elmúltát. Kimondva és kimondhatatlanul abban reménykedtek, hogy a jószágaikban okozott kár még jóvátehető. Magától értetődőnek gondolták, hogy a vihar után régi világukba visszatérhetnek. Összebújásukkal egymást is erősítgették ebben a hitben. S időnként olyan jó fészekmeleget teremtettek, hogy a kinti szélzúgásról is megfeledkeztek. A társadalom egy része, a lakhelyüket nem változtatók, a jobb állásokért való versenyfutásban részt nem vevők, a kommunizmus által hátrányos helyzetbe hozottak, a falun élők és az idősebbek zöme őrizte régi önmagát. Őrizte hagyományait és vallását. S őrizte azt a meggyőződését, hogy a világnak van rendje, amely hűséget követel. A társadalom másik részét szétszórta az élet. Elsodorta más környezetbe, más munkahelyekre, más városokba. Gyökereik elszakadtak. S ők megtanultak gyökerek nélkül élni. A felnövő új nemzedék pedig már jóformán mindenütt ilyen állandóan változó viszályok közé született. A fiatalok számára a „régi világ" legfeljebb történelem. A hajósok gyermeke természetesnek tartja, ha alatta ingadozik a padló. Ő így tanult meg járni. Fel sem merül benne, hogy a „normális" talajnak stabilnak, egyenesnek kellene lennie. Ehelyett ösztönösen érzi, hogy neki a talponmaradáshoz minden pillanatban új mozgásra, új helyzetváltozásra kell készen lennie. Félreeső falvak, régmúlt időket idéző családok, megkövesedett hagyományok másutt is vannak. A kommunizmus ehhez hozzátett még valamit. Kelet-Európában az emberek milliói nem egyszerűen kimaradtak a történelem ilyen menetéből, hanem tudatosan és eltökélten nem akartak részt vállalni abból. A társadalom egy részét évtizedekig a barbársággal, az erkölcstelenséggel, a politikai erőszakkal szembeni ellenállás éltette. Aktív ellenállásra többnyire nem volt mód. Visszahúzódásra, az ellenséges hatalomtól való távolmaradásra viszont igen. Ezért is választottak sokan orvosi, műszaki, természettudományi pályát a jog, a pedagógia, a közgazdaságtudomány helyett. Ezért is kerülték az államigazgatást és a vezetői megbízásokat. (A manipuláció fogalmának és gyakorlatának az a lényege, hogy hamis alternatívákat állít és ezáltal olyan dolgok megtételére, vagy elhagyására indít, amit az ember magától nem tenne meg, vagy nem hagyna el. Úgy tűnik, a manipuláció az itt tárgyalt összefüggésben sikeresen működött. A totális hatalom arra törekedett, hogy a közéletben mindenkit vagy magáévá, vagy lehetetlenné tegyen. A rendszerrel egyet nem