Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.
Béres Tamás: Luther és Erasmus vitája Luther szolga akaratról szóló művében
A mű megszületésének előzményei a) Luther és Erasmus kapcsolata Az akaratszabadság 16. századi vitája annyira összefügg a két főszereplő személyiségével, hogy története bemutatható volna életrajzszerűen is. Ebben a műfajban azonban kísért a pszichologizálás veszélye. Stefan Zweig, Erasmusról írott könyvében valószínűleg nem eléggé tárgyszerű akkor, amikor az európai gondolkodás számára jelentős kérdést pusztán a vitázok lelki akarata felől akarja megérteni: az egyik oldalon Erasmus, az örök-kiegyenlítő, békülésre törekvő, óvatos tudós, aki a legkisebb náthától is betegesen fél, a másikon Luther, a parasztgyerek, aki „túlegészséges", forró vérét csak az erős wittenbergi sörrel tudja legalább az éjszakai nyugalom idejére lehűteni. Zweig számára egyértelmű, hogy két ennyire eltérő lelki alkatú ember a szellemi javak terén sem találhat egyetértésre. 3 Kettőjük kapcsolatában a legfeltűnőbb az, ahogy a két ember kerülgeti egymást. Erasmus először 1516-ban, a szász választófejedelem titkárától, Georg Spalatintól hall Lutherről, méghozzá úgy, hogy „egy ágostonos csodálója" (ti. Luther) felhívja Erasmus figyelmét arra, hogy megigazulással kapcsolatos gondolatai nem egyeznek a Római levél tartalmával, és hogy az eredendő bűn kérdésében sem tanít helyesen. Nem tudunk arról, hogy Erasmus válaszolt volna. Egy évvel később Luther egy levelében azt írja, hogy napról-napra kevesebb öröme telik Erasmusban, mert az „emberi" nagyobb súlyt kap nála az „isteninél". Luther októberi téziseiről Erasmus (csaknem egy év múlva) elismerően szól, de véleménye az, hogy helyesebb volna a pápa elleni fellépést az uralkodókra bízni, igaz, azt is hozzáteszi, hogy érdek-összefonódásuk miatt Ők ezt úgysem fogják megtenni. 1519. március 28-án írja Luther első levelét Erasmushoz, amelyben szokatlanul udvariasan ügye mellé állásra kéri őt. Két hónappal későbbi tartózkodó hangvételű válaszában Erasmus, nemleges válaszát túlzott elfoglaltságával és Luther iratainak felületes ismeretével indokolja. Az 1520-as év Luther „szabadságiratainak" (A keresztény ember szabadságáról, Az egyház babiloni fogságáról) születési éve, amely a kettőjük közötti végleges elméleti szakadást is eredményezi. Ettől kezdve Erasmus öt éven át húzódik az állásfoglalástól, közben állandóan támadják, provokálják a reformációellenes erők hű emberei. 1522-ben nyíltan lutheránusnak nevezik, a következő évben Konrád Pellican békítő kísérlete hiúsul meg, egy év múlva Luther megígéri Erasmusnak, hogy nem fogja nyilvánosan támadni, és Erasmus is valami hasonlót gondol. Év végére azonban a humanista fejedelem Baselben kiadja művét De liberó arbitrio... címmel, amelyben nemcsak Luther, hanem Karlstadt véleménye ellen is fordul. Luther és Erasmus így sohasem találkozott egymással. Mindketten ágostonos szerzetesek voltak, mindkettőjüknek kulcsszerepük van a reformáció elindulásában (Erasmus 1516-ban adja ki Újtestamentumát), mindketten meggyőződéssel támadják az egyház belső visszaéléseit, mindketten meghatározó alakjai nemcsak a német, hanem az európai kultúra történetének is, és bár találkozhattak volna, elkerülték egymást. b) A szabad akarat vitájának művei 1524-ben írja meg Erasmus De liberó arbitrio diatribe sive collatio (Értekezés vagy összeállítás a szabad akaratról) című művét 4 , amelyben Luther - akkor már négy évvel korábban írt - írásának egy részletét emeli ki szó szerint támadása fő célpontjául 5 , tanításának gyökeres cáfolata szándékával. Az említett részletben Luther tagadja az emberi szabad akarat (liberum arbitrium) létét 6 , ezzel szemben Erasmus az isteni üdvakarat és az emberi akaratszabadság együttműködésének bemutatására
