Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 3-4. sz.
Imre Mihály: Antik-humanista és reformátori szemlélet szintézise Melanchthon retorikájában
volt a szemben álló véleményekről. Retorikáiban húsz oldalnyi fejezet foglalkozik a kérdéskörrel „De imitatione" címmel. Ebben a fejezetben nem érvényesül a Szentírásra irányuló alaptörekvése a szerzőnek, hiszen az itt nem működtethető. Központi probléma természetesen Cicero imitatioja, amelyet azonban inkább pragmatikusan kezel, mintsem elvi kérdésként, a lehetséges ideológiai konzekvenciákat, eshetőségeket nem vizsgálja. Ez az alapállás azonban érthető is, hiszen a retorikának megvan a maga funkciója Melanchthon rendszerében s ebben nem juthat szóhoz a ciceronianizmus egy túlzó formája sem. Tbbbször hivatkozik egyetértően Angelo Polizianora, azonban nem annak gyilkosan kemény anticiceroniainus kifakadásait idézi, amelyben az olasz szerző az elvakult Cicero követőket csak simiae Ciceronisnak (Cicero majmai) mondja, hanem a kiegyenlítő, egyensúlyt kereső Polizianora utal. IV. Laurentius Ludovicus a mester halálára írott oratiójában arról beszél, hogy Philippus minden művészetet és tudományt, amely beszédhez, nyelvhez, a természet dolgaihoz, vagy közös életünk kötelességeihez tartozik, visszavezette az isteni kinyilatkoztatás mértékéhez, (revocat ad normám verbi divini) 24 Magyar követői, tisztelői már századában sokan voltak. Hazai kutatásunk azonban még mindig rengeteg adósságot számlálhat elő. 16. századi protestáns kultúránknak föltétlenül egyik meghatározó alapkönyve volt az ő retorikája. Ennek tényleges hatásait, jelentőségét számba venni és föltárni, seregnyi tudomány számára halaszthatatlan föladat és hívogató öröm. Irodalom 1 A következőkben minden - szó szerinti és tartalmi - latin nyelvű idézetet saját fordításunkban adunk. 2 A „De artibus liberalibus oratio" szövege megjelent a Corpus Reformatorum című sorozat XI. kötetében Carol G. Brettschneider kiadásában. A hivatkozott mondat: 281. 3 Szövege megjelent: Corpus Reformatorum, XI. C. G. Brettschneider: 15. 4 „Logicum vim omnem ac discri&mina sermonis tractat, et cum per ipsum in illa superiora sit iter, primum formandae pueritiae rudimentum est, literas docet, proprietatem sermonis aut regulis adstringit, aut collatis autorum figuris, indicat quid observes, id quod fere Grammatica praestat. Deinde cum -paulo progressus fueris, iudicium animis comparat, quo m,etas rerum, ortus, fines, ductum, sic agnoscas, ut sicubi quid inciderit exacte tractandum, omnia quae ad institutum pertinent, quasi in numerato habeas, et artis adminiculis ita sensus auditorum capis, ut dissentire temere non queant. Hae partes illius sunt, quam Dialecticam, alii Rhetoricam vocant." 5 „Ibi se splendor verborum ac proprietas aperiet, et patescet velut intra meridiana cubilia verus ille ac genuinus literae sensus... Facessent iam tot firigidae glossulae, concordantiae, discordantiae, et si quae sunt aliae ingenii remorae. Atque cum animos ad fontes contulerimus, Christum sapere incipiemus, mandátum eius lucidum nobis fiet, et nectare illo beato divinae sapientiae perfundemur." 6 „Homerum habemus in manibus, habemus et Pauli Epistolam ad Titum. Hic spectare vobis licebit, quantum sermonis proprietas, ad intelligenda sacrorum mysteria, conferat: quid item intersit inter interpretes Graece doctos, et indoctos" 7 MAURER, Wilhelm, Der junge Melanchthon, zwischen Humanismus und Reformation, Vandenhoeck & Ruprecht in Göttingen, 1967. Band 1 Der Humanist 8 MAURER, i.m. különösen a „Die Ausbildung in der Obhut Reuchlins" című fejezet: 14-45.
