Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Czenthe Miklós: Melanchthon levele Nádasdy Tamásnak (1537)

13 Péter Katalin: Nádasdy Tamás mecénást tevékenységéről, in: Péter Katalin: Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból (A Ráday Gyűjtemény tanulmányai, 8), Budapest 1995, 56-65. Nádasdy és reformáció kapcsolatára ld. még Payr Sándor: Nádasdy Tamás grófék háztája, Budapest, 1895; Payr Sándor: A nádorispán udvara. Történeti kép a reformáció korából, Sopron 1903 (Klny. a Csánigi Evang. Nőegylet által kiadott emléklapokból); Payr Sándor: Protestáns volt-e Nádasdy Tamás?, in: Protestáns Szemle (Budapest) 1914 (Klny.); Kovács Sándor: A magyar reformáció és a Nádasdy-ház, Ösvény. A Luther-Társaság folyóirata (Budapest) 5-8 (1917-1920), 139-152 14 Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet, III. kötet, Budapest, 1935, 252 L5 Dévai 1536. nov. 10-én tájékoztatta Nádasdy Tamást, hogy megérkezett Nürnbergbe, ahol szem- és gyomorpanaszait akarja gyógyíttatni. Ha felépül tervezi, hogy elmegy Wittenbergbe, mert ott sok magyar van. 1536. dec. 1-én Dévai Nürnbergből írja, hogy könyve meg fog jelenni és Vízkeresztkor Wittenbergbe indul. 1536. dec. 3-án az Újtestamentum magyar kiadásáról írt patrónusának. 1536. dec. 19-én Nürnbergből írja, hogy Wittenbergbe akar indulni. A négy levél eredetije az Országos Levéltár kincstári osztályán van, ezek alapján adta ki Szilády Áron Dévai Mátyás: At tiz parantsolatnac ... roeviden való meg'arazatt'a, Budapest: MTA 1897 függelékében: I-IV. sz., 127-133. o. További kiadás: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából, szerk. Bunyitay Vince III. kötet: 1535-1541, Budapest 1906, 121. sz. (102. o.), 128. sz. (109. o.), 129. sz. (110. o.), 132. sz. (113-114. o.). Vö. Bottá István: Dévai Mátyás, a magyar Luther. Dévai helvét irányba hajtásának problémája (A Keresztyén Igazság - Új folyama füzetei, 1), Budapest, Ordass Lajos Baráti Kör, 1990. 24-25 16 A dátum: nonis Octobris október 7-e. Gobi Imre Evangélikus Országos Levéltár régi anyagának (Archívum generalis ecclesiae) fondjegyzéke tévesen oldja fel a dátumot október 9-ében 17 Ribini, loannes: Memorabilia Augustanae Confessionis in Regno Hungáriáé, I. kötet: A Ferdinando I usque ad III, [Posonii] 1787, Sectio II, VI. §., 39-42; Corpus reformatorum, Braunschweig 18341860, 3. kötet, 417-418; Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából, szerk. Bunyitay Vince III. kötet: 1535-1541, Budapest 1906, 206. sz., 192-193; Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyűjtemény a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület történetéhez, I. kötet, gyűjt. Payr Sándor, Sopron 1910,21-22 18 Révész Imre: Dévay Bíró Mátyás első magyar reformátor életrajza és irodalmi művei, Pest 1863, 4546; Balázs János: Sylvester János és kora, Budapest 1958, 157-158; Ld. még Kovács Sándor: A magyar reformáció és a Nádasdy-ház, Ösvény 1917-1920, 151 19 Dévay Nádasdynak írott levelében a következő megszólítást, illetve címzést alkalmazza: Magnificentia Vestra; Spectabiii ac Magnifico Domino Thomae de Nadasd, dominó et patrono mihi semper observandissimo (Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából, szerk. Bunyitay Vince III. kötet: 1535-1541, Budapest 1906, 129. sz., 110.) 20 tarnen petenti Matthiae litteras ad Te non invitus dedi 21 Nam bonorum Principum amicitia magnopere nobis adversus ineruditorum iudicia exetenda est. 22 Intelligo autem ex Matthia, Te magno sumtu scholam constituere et optimarum artium studio excitare 23 Itaque hac in re et voluntatem Tuam, cupientem in re praecipua bene mereri de patria et singularem prudentiam iure probamus. 24 Neque enim dubium est, haec bella et hanc Turcicam servitutem poenas esse peccatorum nostrorum et idololatriae. 25 Cum gutem tantopere faveas honestis artibus, quaeso, ut me quoque complectare inter ceteros studiosos. 26 Olim Graeci Herculem addiderunt Musis, earumque ducem vocabant: significantes, defendi oportere Hieras auctoritate bonorum principum. 27 Matthiam Tibi commendo, virum praeditum egregia doctrina, prudentia et pietate. Joannem Sylvestrum etiam hominem doctum, Celsitudini Tuae commendo.