Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Evangélikus műhelyek, Fabiny Tamás: Levente Péter és Döbrentey Ildikó alkotóközössége

az Istennel való közelség megtalálásához nem kell misére járnom. A 60-as évek beat-mozgalma és a „varsói gondolat" hatására elementáris erővel lázadtam minden konvenció ellen. A gyerekkori alapok azonban megmaradtak, s egyszer csak azon kaptam magam, hogy mindenki, aki fontos az életemben, az hívő. Egymásra találás Ildikó: 1967 májusában ismerkedtünk meg. Egy barátnőm együtt tanult autót vezetni Péterrel, aki akkor már a televízió Zsebtévé című műsorának népszerű Móka Mikije volt. Én előítéletemmel csak amolyan felszínes színésznek gondoltam őt. Barátnőm kérésére az autóvezetési vizsgatételeket kellett elvinnem a Fészek művészklubba, ahol együtt tanultak. Mivel késve indultam, telefonáltam. Péter borzasztóan hadart, ezért mondtam is neki: Bocsánatot kérek, de maga színész létére nagyon rosszul beszél... Aztán a Fészek kerthelyiségében találkoztunk. Péter: ... Ahova Ildikó úgy érkezett, mint a napsugár: szőke, hosszú hajjal, sudár alakkal, darázsderékkal... Ildikó: Egyszer csak felemelkedett barátnőm mellől egy kedves fiatal férfi, hihetetlen könynyedséggel bemutatkozott, s azt mondta, bocsássak meg, de szeretné megnézni, hogy magasabb-e nálam. Abban a pillanatban mellém állt, s örömmel állapította meg, hogy igen. Mindezt végtelenül kedvesen csinálta. Péter: Családra vágytam. Édesapám miatt osztályidegen voltam, főiskolát nem is végezhettem. Ő hol börtönben volt, hol egy kőbányában dolgozott. Bábszínházi segédmunkásként kezdtem a pályámat. Tudtam, csak magamra számíthatok. Ezért előbb ösztönösen, majd egyre tudatosabban tűztem ki magam elé a családalapítás célját. 18-20 éves koromban nem híres vagy gazdag akartam lenni, hanem családot szerettem volna. Ezért aztán rettentően gyorsan és izgatottan kerestem a társamat, hogy meg legyen ez a háttér. Ildikó mellett aztán egyszerre nyugalmat találtam. Ildikó: Megismerkedésünk évében Péter elvitt apjával együtt a szekszárdi templomba. Életemben először voltam evangélikus istentiszteleten, s ez az élmény nagyban segített a hitbeli magamra találáshoz. Az egyszerre intellektuális és személyre szóló prédikáció megnyitott bennem egy kaput. Meghatározó volt az is, ahogy apósom mellettem ült: hűségét és szerénységét teljesen hitelesnek éreztem. És ekkor, az istentisztelet alatt húzta Péter ujjamra a gyűrűt... Később is szívesen jártam mindig evangélikus templomba. Aztán örömmel fedeztem fel, hogy a patinás Döbrentey családnak evangélikus ága is volt. A Deák téri múzeumban láttam Döbrentey Gábor képét, aki a Tudományos Akadémia első főtitkára volt és evangélikus lelkész gyermeke. Péter: Ildikó katolikusként evangélikus családból származik. És a Döbrentey tér a rokona... Tékozlók útja Ildikó: Említettem már, hogy a középiskola KISZ-es szelleme eltávolított a hagyományos egyháziasságtól. A továbbtanulás egyik útja Leningrádba vezetett volna. Volt egy kedves tanárom, széles látókörű ember, aki személyes találkozóra hívott. Óvott a szovjetunióbeli tanulmánytól, s ő volt életemben az első, aki agymosásról beszélt. A leningrádi felvételire már el se mentem. Ha ez a tanárom nincs, talán egész máshogy alakul az életem. Isten azonban vigyázott rám.