Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Tarbay Ede: Zsenik csapdája (Arany és Madách)

csapdája a kegyetlenebb. Magalkuvása, beletörődése, Aranyba vetett feltétlen hite, a kiadás lehetőségének öröme mindennél nagyobb lehetett. Végre odavergődött, hogy szóbaállnak vele, írónak tekintik, nyilvánosságot kap. Keserű eredmény ez a megszenvedett, hallgatásra kényszerítő évtizedek után. Megszenvedett, mert nemcsak írói sorsa volt kegyetlen. Magánélete, betegségén túl, tragédiák sorozata. Különös légköre lehetett már gyerekkorának is, hiszen - bár apja családja is nagy múltú volt - anyja rangban fölötte állt apjának, és személyisége is meghatározóbb lehetet. Ez a kemény anya akaratlanul tette tönkre fia életét azzal, hogy önmagát állította eléje mérceként, nőideálként. Mindezt fokozhatta két testvére tragikus vége: az egyik katonai küldetése közben lett halálos beteg, a másikat román „felkelők" ölték meg férjével és nagyobbik fiával együtt. Madáchot a forradalom bukása után meglehetősen későn tartóztatták le és ítélték el. A börtönév alatt felbomló házassága, későbbi, sikertelen szerelmi fellobbanásai, betegségének lelket is emésztő hullámzása az egyébként is befelé forduló egyéniséget még inkább önmagába zárta. Ezt fokozhatta fel az, amit költőként és drámaíróként élt át: kudarc-sorozata. Mindez együtt olyan lehetett, mintha nemcsak a hatalmasok - beleértve az irodaimét is -, hanem maga a sors esküdött volna ellene. Vesztes lett, a vesztesek tömegéből egy, és mégis győztes. Ami Madách csapdájában máig figyelmeztető: átkozottul kegyetlen dolga van minden írónak, akit a politika vagy a pályatársak magányba kényszerítenek, akit éppen attól fosztanak meg, hogy írói személyisége kiteljesedjen. De Madách példája azt is mutatja: a magány, ha egyetlen remekmüvet is, de kikristályosíthat minden és mindenki ellenében. Igaz, iszonyú áron: beleegyezés a gyakran gondolatidegen változtatásokba, és beletörődés abba, hogy a Tragédiát sohasem láthatja színpadon. Arany csapdája ugyanakkor arra figyelmeztet: egyetlen ismert méltán elismert - költő sem fogalmazhatja saját képére egyetlen ismeretlen író egyetlen sorát sem, igazi indok nélkül. Ez a kettős tanulság a Tragédia kettős olvasata: példa a múltból az irodalom jövőjének, hiszen hány Commodusná\ gyöngébb dráma kapott színpadot Madách korában azért, mert írója a sokféle tűz közül valamelyik közelében melegedhetett, míg Madách... De a Tragédiát mindennek ellenére ő írta meg!