Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Hafenscher Károly: Egy teológus vallomása Hamvas Béláról

HAFENSCHER KÁROLY Egy teológus vallomása Hamvas Béláról Éppen 50 éve, hogy megjelent Sopronban az Evangélikus Hittudományi Egyetem dékáni hirdetőtábláján egy pályázat az alakuló Egyházak Világtanácsa ösztöndíjaira: amerikai és skandináv főiskolákra lehetett jelentkezni. A pályázat kérvényében meg kellett jelölni a tárgyat és a speciális szempontot. Az ösztöndíjat elnyertem, s Gettysburgbe (USA) mehettem egy akadémiai esztendőre 1948/49-ben. Az USA követségén azt a feladatot kaptam, hogy olvassak el egy könyvet, s referálni kellett róla szóban és írásban. Ez a könyv Sorokin The Crisis of our Age című müve volt. Ez a szintézisre törekvő orosz származású amerikai író elég sötét képet festett a távolból Európa jövőjéről, az Új Világból a régi világról. Akkor még nem ismertük az új tudományt, a krizeológiát, de engem a krízis rendkívüli módon érdekelt, és hidegzuhanyként ért, amikor egy év múlva hazajöttem, és a dékánom közölte: „Két szót felejts el, Fiam: krízis és Amerika... Krízis ugyanis nincs... Amerika van, de nem tanácsos emlegetni..." Hamvas Bélát a krizeológiában felejthetetlen Mesternek tartom, és feledni nem tudom még most sem, amikor már szabad beszélni a krízisről is, Amerikáról is - s talán túlságosan is sok szó esik mindkettőről, sok-sok felületes szó... nem Hamvas-szerű. Sohasem találkoztam Hamvas Bélával, és újra és újra találkoztam Hamvas Bélával! Búvópatak ő az én életemben, hol szemmel láthatóan jelen van, hol csupán csak tudom, hogy ott folyik a mélyben, s majd előjön idejében. Ha Goethét hegységnek nevezte egy életrajzírója és nem hegynek, ha Liszt Bachot nem pataknak, de tengernek tartotta, úgy hadd nevezzem Hamvas Bélát hegységnek és tengernek. Hegységben barangolni lehet, új és új tájakat ámulva felfedezve, a tengeren vitorlázni lehet partközeiben és a nyílt szabad vízen, nagyszerű szabadság-élménnyel. Kicsoda ő? Ez a név most nem alany vagy tárgy, ez állítmány. Őt csak a saját nevével lehet megjelölni: Hamvas Béla. Egyéniség, nem fér bele megszokott kategóriákba. „Egyedüli példány" - Kosztolányi Halotti beszédéből véve a képet. Hamvas Béla élettörténetét ismerjük, minden változatosságával, meglepő voltával együtt. 1897. március 23. és 1967. november 7. között hallatlanul termékeny író volt. De a külső élettörténet alatt van egy láthatatlan történet is. A foglalkozását, foglalkozásait sem érezzük jellemzőnek: tanár, katona, könyvtáros, segédmunkás, éjjeliőr, földműves. Foglalkozása: Hamvas Béla. Osztályon felüli és kívüli. Amikor szőlőskertet bérel és művel, gondolkodik. Nem csupán értelmiségi marad, hanem szellemi elit, kivételes bölcs. Tehát sem életrajzi adatai, sem foglalkozásai, sem élete nem segít Hamvas Béla elhelyezésében, csak sejtjük a láthatatlan történetet. Mi közöm Hamvas Bélához? Evangélikus papfiú volt, s evangélikus hátterű maradt. Édesapja a pozsonyi líceumban tanította édesapámat és nagybátyámat az 1910-es években.