Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.
Ribár János: A halál teológiája
Modern reflexiók Mi jön a halál után? , JVfi jön a halál után? Temetési számlák jönnek, koporsóért, sírért, halál után jönnek a lakásvásárlók, s jönnek a sírkövesek, s kik üzletelni akarnak valamivel ... halál után jön az életbiztosítás" - írja egy szarkasztikus stílusban fogalmazó modem költő, Kurt Marti. 13 A modemnek nevezett szellem viszonyulása a halál valóságához: \J a halál banalizálása, trivializálása, 2./ profanizálása, 3./ deszakralizálása, AJ misztifikálása, sJ romanticizálása stb. A transzcendencia elvesztése ilyen sablonokra kényszeríti az embert. Kortársaink súlyos küzdelmet folytatnak a halállal, mert redukcionista világképpel kezelik ezt a mi véges lényünket lezáró és perfektuáló eseményt. Nem az iskolának, hanem az életnek (non scolae, sed vitae) tanulunk. Ha csak az iskolában és az iskolának tanulnánk, az előbb utóbb feleslegessé és értelmetlenné lenne. Nem az életnek, hanem az örök életnek tanulunk. Ha transzcendencia-vesztésben rekedünk meg, akkor jön a halál elfojtása, misztifikálása: vagy előle, vagy „karjaiba" menekülünk. Akkor jön a halál-romantika, a tragikomikus „amway nekro-kozmetika". Elgondolkodtató: közhelyszerű tétel, hogy amióta ember az ember, azóta küzd a halál gondolatával, de ne feledjük, hogy a meghalás kényszerű tudata mellett ott van a tudatában az örök élet gondolata is! Nemcsak haláltudat jellemző ránk, hanem az élet élni akarása is. Jelentősége van annak a megfigyelésnek is, hogy önmagunkat nem létezőként nem is tudjuk elképzelni. Az életről lehet nagyon csüggesztő dolgokat mondani, s ugyanakkor a halálról lehet nagyon derűs mondatokat mondani. Lehet rajongani az életért, s megvetni a halált, s lehet fordítva is, megverni az életet és várni a halált. Lehet közömbösnek lenni mind a kettővel szemben, érdektelen az élet, de a halál is. A bölcsesség viszont az, amikor elfogadjuk az életet, de a halált is. Az elfogadásnak feltételei vannak, melyekre kitérni itt nem lehet, azt egy másik dolgozatnak kellene feltárnia. Hiszem, hogy szellemi küldetésünk a pozitív megoldások keresése és elfogadása. Mivel a halálkutatás elsődleges értékét a karitatív-diakóniai dimenzióban látom, ezzel adott a számomra, hogy negatív tételekkel operálni lehetetlen. Súlyos betegeket, haldoklókat nihil-re ásító létünk tételével nem lehet vigasztalni, az pedig, hogy együtt érző szeretettel bénán, de mi még egészségesen ülünk mellettük, inkább bántó és megalázó, semmint felemelő... Csak a reményt lehet megosztani, a reménytelenség oszthatatlan, de fertőző, s mint minden betegség személyiséget gyengítő. Mi jön a halál után? Nem tudom! Érdekes, hogy aki tudta, a Názáreti Jézus nem részletezte, csak a tényét hangsúlyozta lépten nyomon. Már ácsolták a keresztjét, amikor nyugtalankodó tanítványait így vigasztalta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben és énbennem. Az én mennyei Atyám házában sok hajlék van, ha nem így volna megmondtam volna nektek én helyet készítek nektek..." (Jnl4,lkk). Jegyzetek 1 Elisabeth Kübler-Ross: Was können wir noch tun? Antworten auf Fragen nach Sterben und Tod 4. Aufl. Kreuz Verlag, Stuttgart-Berlin, 166. 1. 2 A bűn fogalma teológiai téma, kikerülhetetlen. Mértékadó dogmatikák egész sora áll a rendelkezé sünkre, melyek világosan elemzik az emberi életet rontó valóságát. Ab űn jelentése nemcsak tör vényszegésekkel függ össze, hanem az eredeti bibliai értelem szerint az életünk rendeltetését, azaz
