Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.
Ribár János: A halál teológiája
La./ a tagadás: a betegségre reakció, hogy tagad, de a közelgő halál gondolata kínozza, s könynyítendő magán menekülési kísérleteket tesz, s ebben a helyzetben könnyen elszigetelődik, és rettenetes teher a magány érzése, l.b./ a düh: fázisában érthetetlennek tűnik fel számára a „miért éppen én?" kérdése, s kezelendő agresszióval állunk szemben, 1 .c./ alkudozás Istennel, emberekkel, sorssal, célok kitűzése - ami nem egy esetben valóban meghosszabbította a beteg életét, Ld./ a depresszió, ami a legtöbb veszélyt rejti magában az elmúlt időszak sikertelen küzdelmei okozta csalódások miatt. A lelkipásztori vigasztaló, feloldó szó jelentősége ebben a fázisban felbecsülhetetlen értékű, és végül 1 .e./ az elfogadás fokozata. A fázisok minél részletesebb ismerete jelentős mértékben segíti a lelkipásztort. 2.1 A reanimációs kutatások teológiai értéke nem a transzcendentális valóság igazolásában van, hanem az intrapszichés (belső lelki) folyamatokba való bepillantást teszik lehetővé. Korábban csak kívülről láthattuk a meghalás folyamatát, és annak látványa elégé elrettentő és megdöbbentő. A reanimációs élményeket összegyűjtő és feldolgozó szakirodalom viszont szondaként bepillantást enged az eddig ismeretlen mélységekbe. Kívülről rettenet, belülről pedig mintha új távlatok lehetősége villanna. Lényeges megtudni azt, hogy milyen lelki diszpozíció jellemző a haldoklóra: korábban az volt a benyomás, mintha fokozatosan csökkenne a fiziológiai tevékenység és egyszer csak végleg leállnak a szervek, a szív és az agy, és beáll a totális halál egy utolsó villanással. Ahogy a gyertya is utolsót lobbanva kihuny. Itt viszont mintha a csökkenő fiziológiai tevékenységgel párhuzamosan táguló pszichikus tevékenységre kerülne sor. Ez nem változtat azon, hogy az a terület, amit ez a kutatás elér, még mindig ennek a látható és érzékelhető világnak a valósága, még ha nagyon közel kerültünk is a totális és irreverzibilis halál valóságához. Ha nem is transzcendentális vonatkozású bizonyítékokról van szó, de tágítandó világképről mindenképpen. Át kell(ene) értékelni a hagyományos materialista világképet minimum az ember összefüggésében. A reanimációs kutatások korábban ismeretlen intrapszichés eseményeket tártak fel, melyek jelentős mértékben befolyásolták lelkipásztorkodásunkat. Legérdekesebbek egyike, hogy az öntudatlannak látszó haldokló állapot nagyon érzékeny, spirituális értékkel rendelkező benyomást, hatást felvevő állapot. így megtanulhattuk, hogy a legvégső időszakban gyakorolt liturgiái cselekmény rendkívül jó hatással van a haldokló lelki állapotára. Visszafordult vagy leállt agónia utáni beszámolók egész sorával rendelkezünk, amelyek az imádság, kézrátétel, azaz ekléziogén atmoszféra lelket békítő, felszabadító hatásáról számoltak be. E pszichés történések tanítása haláltól félő leendő lelkészek felkészítésében nagy szerepet játszhat, mert a folyamat megható komolysága és szellemi távlata oszlatja a félelmet és a szorongást az ember szívében.' 1 3./ Talán az - egyházban is - egyik legelhanyagoltabb terület a gyászolók lelkigondozása, ápolása. Pedig a temetés szertartásával nincs vége a lelki történéseknek, sőt akkor kezdődik igazán a lelki küzdelem, amit feldolgozásnak nevezhetünk (gyászmunka). Itt is hálás köszönettel tartozik a gyakorlati teológia a lélektani kutatásoknak, melyek hasonlóképpen a gyógyíthatatlan betegek lelki történéseihez, fázisokat, fokozatokat írtak le didaktikus szándékkal. 3.a./ a sokk fázisa, 3.b./ a kontroll fázisa, 3.c./ a regreszsziós fázis, valamint 3.d./ az adaptációs fázis. A gyakorlati teológus a legtöbbször a második fázisban találkozik a gyászolókkal a temetés előkészítése érdekében. Ebben a szituációban a felkészített lelkész már látja az események kimenetelét. Ekkor már eldönthető, hogy szükséges-e utókezelés, vagy természetes módon lezajlik a gyászmunka. Lelkipásztori körültekintésre és ismeretre van szükség, ha megakad a gyász menete (például fixálódás, ha el sem indult a gyász menete / mumifikációnak nevezik azt a lelki fogást, amikor a gyászoló úgy tesz, mintha nem temette volna el a hozzátartozót, s egyéb folyamatok ismerete kikerülhetetlen).
