Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Kulturális figyelő

idealizmussal, hazaszeretettel párosult. Tettvágya kielégült Nixon elnök mellett, akinek nagystílű politikai elképzeléseiben szívvel, lélekkel osztozott. Az „amerikai zászló felemelése", egyházi iskolák támogatása, a hidegháború helyett nyitás a Szovjetunió, Kína felé stb. - csupa olyan szent célnak tűnt, melyek megvalósításáért az elnök jobb kezeként minden ellenállást fölmorzsolt. Akadály pedig bőven volt. Jelentős erőt képviselt az a hatalmi csoport, amely keményen ellenezte Nixon politikáját. Az 1968-72-ig tartó ciklus a támadások pergőtüzében telt el. Egy kommunista kémgyűrű tagja, D. E. megszerezte a legbizalmasabb iratokat, azokat kiszivárogtatta, erősen veszélyeztetve a zseniális külügyminiszter, Kissinger békeoffenzíváját. Szabályos aknamunka folyt a kormányzat ellen. D. E. nyílt kihívására következett a brutális válasz, nem sokkal a választások előtt. A Nixon csoport ifjú fanatikusai saját felelősségükre betörtek a Demokrata Párt Watergate néven ismert irodaépületébe s ott lehallgatókat szereltek fel. Ez volt a szikra, mely közel két éven át lassan sisteregve föllobbantotta a botrányt. Közben az új választásokra beért az elnök vetése. Sikerei jutalmául újraválasztották. Colson azonban, miután megcsömörlött a politikától, visszatért ügyvédi hivatásához. A kétes értékű politikai céloknál maradandóbb értékre lelt. Krisztus követésében találta meg élete további célját. A Hegyi beszéd, az abszolút erkölcs fényében megtagadta előbbi önigazoló politikus erkölcsét, a „cél szentesíti az eszközt" alkalmazó mentalitást. A bíróság előtt bűnösnek vallotta magát az egyetlen vádpontban: D. E.-re nézve ártalmas információt terjesztett a sajtóban. E beismerő vallomás alapján ítélték 1-3 évig terjedő börtönbüntetésre. (D. E.-t felmentették.) Colsont a hite megmentette az elkeseredéstől. Egyre inkább bizonyossá vált abban, hogy Krisztus börtönmisszióra hívta el. Bajtársias egyszerűséggel szenvedte el sorstársaival együtt a börtönélet minden borzalmát: a svábbogártól, patkánytól bűzlő, közös hálóterem megpróbáltatását. Szomorúan látta a lelkek leépülését, a személyiség lassú pusztulását. Hamarosan imaközösséget szervezett néhány hívő rab közreműködésével. Bibliát olvastak és rendszeresen imádkoztak mindenkiért, főleg a betegekért, lelki sérültekért. A meghallgatott, teljesített imák futótűzként terjedtek szét. Az eldurvult, cinikus lelkek csodálkoztak, a depressziósok fólvillanyozódtak. Egyre többen hallgatták szomjazva a Szabadítóról szóló örömhírt. A rabtársaknak nyújtott testvéri szolgálat is megerősítette bizonyságtételének hitelét. Kiderült ugyanis, hogy számos fogoly felületes, igaztalan ítélet alapján került börtönbe. Ezeknek, mint ügyvéd, hathatós segítséget nyújtott. Az elviselhetetlen börtönlégkör lassan javulni kezdett. A durvaság, az agresszív rosszindulat szellemét fölváltotta a bajtársiasság, jóindulat légköre. Mikor Colson elnöki amnesztiával szabadult, megszervezte a rab evangélizátorok országos hálózatát. Kéthetes rendkívüli szabadságot eszközölt ki azon rabok számára, akiket a missziói bizottság kiválasztott, hogy tanfolyamon kiképzést nyerjenek társaik szolgálatára. Azóta egyre több rab élete javult attól, hogy életébe befogadta Jézust, mint Barátot, Testvért, Megváltót. Fasang Éva Tőkei Ferenc: Spira doktor hitehagyása Szigeti győzedelem, Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta: Tőkei Ferenc, Budapest, Eötvös József Kiadó, 1996. 63 l. Mindig öröm, ha egyház- és irodalomtörténetünk egy rég elfeledett alakjának a munkássága elevenedik meg és jut el a mai olvasóhoz. A Luther-év tiszteletére, az Eötvös Klasszikusok 9. köteteként jelentek meg a 16. századi protestáns prédikátor, Tőke Ferenc históriás énekei.

1 Tőkei Ferenc bevezető tanulmányában bemutatja a szerző életrajzát, részletesen elemzi a verseket és a szakirodalmukat.

2 Mi irányította a sinológusként és filozófusként közismert tudós figyelmét a régi magyar irodalom felé? Tőke Ferenc költészetének újrafelfedezésén kívül személyes, családi okok is vezették Tőkei Ferenc kutatásait. Tanulmányának záró mondataiban így ír erről: a 16. századi prédikátor, Tőke Ferenc „fennmaradt müvei és a családunk eredetének kutatása közben nyert információk együttesen számomra éppen elegendők ahhoz, hogy ezt a végre föllelt s vállalt hitét erősen megtartó régi magyar prédikátort és költőt távoli ősömnek tekintsem, vagy inkább mondjuk így, ősömnek fogadjam." Hiszen az Alsólindván mű-