Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Kulturális figyelő

mondtak, gondoltak és hittek. Ez nem ateizmus? tette fel a provokáló kérdést, amelyre különben legjobban ő tudna felelni, mint a történetkritika művelője. 2. A fundamentalista magyarázati mód. A textusunkról azt mondják, hogy minden élelem Isten ajándéka, amelyért hálát kell adnunk. Az üdvtörténet jellegzetes pontjain, így a kenyércsodánál is, Isten átlépi a természeti törvények határait. Isten jóságáról beszél ez az örömüzenet. Jézus megelőző prédikációja és a kenyércsoda 5000 tanúja megtalálta a Messiást, azonban a korhoz kötött elvárásaikat és elképzeléseiket korrigálni kellett, hogy arra a Krisztusban való hitre jussanak, amelyről Jézus prédikált. - Különben is a fundamentalisták a gondolkodási módjukhoz inkább illő „bibliahü" kifejezést használják. Kiegészíthetik-e egymást a különböző értelmezési módszerek? - erre a kérdésre Pál szavával felelnek: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg" (Thessz 5,21). És: „ami nem hitből származik, az bűn!" (Róm 14,23). Kritikai kérdések a fundamentalisták képviselőjéhez: hogyan tudom hit nélkül felismerni történeti eseményekben Isten cselekedeteit, ha nem hittel fogok hozzá az olvasásukhoz? - kérdezi az evangélikál teológus. A feminista kérdése: valóban azon áll vagy bukik egy textus igazsága, hogy minden apró részletében megfelel a történelmi valóságnak, vagy azon, hogy az elnyomottakat felemeli és ma is életet adó erővel hat? Ulrich Luz: A Biblia számára a csoda többek között ezt jelenti: Az emberi nyomorúságok és betegségek ördögi körének áttörése. Hogy ez a természeti törvények segítségével vagy azok ellen történik, az én véleményem szerint magában a Bibliában is másodrangú kérdés. A többi magyarázati módszert nem ismertetem helyhiány miatt, de azért is, mert azok kevésbé ismertek egyházunkban. Az ismertetett hozzászólásokban ez a másik négy magyarázati mód valamelyest felvillan. 3. A beszélgetés konklúzióját maga Luz professzor vonta le „Egyesíthetők-e a Biblia különböző megközelítési módjai?" cím alatt. A történetkritikai egzegézis az ő számára egy lépés a megértés folyamatában. A mai egzegéta kibetűzi az egykori mondanivalót. A „második lépés" eredménye az, hogy a helyesen magyarázott ige az olvasók számára az igazság igéje lesz. A régi szövegeket a lélektani, feminista vagy materialista értelmezések életre keltik, „úgy, hogy az hirtelen a ma emberének hétköznapjaiban beszélni kezd". Ez a három értelmezés kölcsönösen kiegészíti egymást. Ugyanez vonatkozik a történetkritikai egzcgézisre is, ha nem lesz egyoldalúvá és nyitott marad a többi megközelítés felé. A történetkritikai egzegézis pedig megóvhatja a másik hármat, nehogy csak saját szemléletükkel törődjenek. Végül az evangélikál és fundamentalista irányzat kapcsolását keresi a többi megközelítési móddal. Majd néhány produktív kérdést vet fél, melyet mind a hat bibliamagyarázati mód egymást kiegészítve felvethet egymásnak. A könyv közös nyilatkozattal zárul, melyet a tanácskozás összes résztvevője aláírt. Saját véleményemet egy mondatban foglalom össze: A történetkritikai egzegézis alapvetésével és irányításával valamennyi megközelítési módtól tanulhatunk a Biblia kimeríthetetlen gazdagságának számbavételére. Veöreös Imre Tyconius: Szabályok könyve Hermeneutikai Füzetek, 1997. Bizonyára nem maradok magamra azzal a megállapítással, hogy az óegyházi atyák tanulmányozásának általában kevés figyelmet szentelünk a hazai protestáns teológiában. Ebből az adósságból törlesztett mindnyájunk helyett a Hermeneutikai Kutatóközpont, amikor ez év elején megjelentette Tyconius bibliai hermeneutikáját, a Szabályok könyvét. A Hermeneutikai Füzetek sorozat nem csupán egy újabb kötettel gazdagodott: első hírnöke ez a könyv a zöld borítóval megjelenő klasszikus hermeneutikai szövegeknek. Tyconius neve talán még a patrisztika iránt érdeklődő teológus számára sem mond sokat. Az első latin nyelvű hermeneutika szerzője, a különleges írásmagyarázói vénával megáldott teológus a negyedik század végének valóban titokzatos alakja. Abban az időben élt és működött Észak-Afrikában, amikor az üldözések korának lezárulása után nagy vitát kavart a hitüket megtagadó (lapsi) és a szent iratokat kiszolgáltató (traditores) keresztyének sorsa.