Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Deméné Smidéliusz Katalin: Egy kiállítás (vers)

DEMÉNÉ SMIDÉLIUSZ KATALIN Egy kiállítás A képekben benn' és rajt' a Tóra, Dávid muzsikál fönn a Holdba'. Jaj most elszakadt a hárfa húrja, de Marc Chagall már rég a menny utcáit rója: Ott ragyog minden szín, áll az Óra mutatója, kiugrott helyéből a Föld rugója. Piros, zöld, kék, sárga rózsa, festő angyal fehér csókja rózsa, mimóza Mozart és flóta. Az Életfáról lóg a menyasszonyi fátyol, a pár felett az Ég vörösben lángol, hosszú végtelen az út Vityebszk falucskától. Láng lobban föl a zsinagógákból sárga csillaggá vált keresztfáról csorog a Krisztus vére. Zöld angyal hozza a Tórát távol gyűlölködők süllyesztik az egyház hajóját. A kereszt tövében ott a lajtorja Jákob az égbe menne, ha lába lenne s karja, de egy őrült állat összemarcangolta. Megnyúzott ökör nyal az itatóba, az ablakban ott az öreg óra. Jeremiást egy angyal óvja miközben könyve sorait rója. A tékozló fiú az Atya karjában a múltban, a jövendőben, mában mindenki az Atya karjában vörösben, kékben és sárgában a Tórában, Krisztus szavában mindig, mindenki az Atya karjában. (1992 München)