Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.
Reuss András: Az ismeretlen Melanchthon (1497-1560)
1499-1570; Ambrosius Blarer 1492-1564; Johannes Oekolampadius 1482-1531). Johannes Reuchlin (1455-1522), - aki Giovanni Pico della Mirandola (1463-1494) követője, s aki utazásai során találkozott görögökkel és zsidókkal, és megtanulta - a kötelező latinon túl a görög és a héber nyelvet is, és akinek héber nyelvkönyve sokáig alapvetőnek számított, - szemmel tartja, bátorítja, ő adja neki görögös nevét, amely - a kor szokása szerint - a német név fordítása. Melanchthon pedig már igen fiatalon védelmére kel, amikor Reuchlin ellenzi a zsidók könyveinek és iratainak - egy konvertita által kezdeményezett - megsemmisítését. Kiválóan tud latinul, görögül, héberül, érdeklődése a humanista tanulmányok felé húzza: filozófia, dialektika, asztronómia. Kiadja és igényes bevezetéssel látja el Terentius műveit (1516), ezzel Erasmus dicséretét is eléri, amelyet az ifjú görögül írt verssel hálál meg. 1518-ban megjelenteti görög nyelvtankönyvét. 1518-ban átveszi az ékesszólás (eloquentia) és a történelem oktatását. Megállapítja, hogy a skolasztikusok által használt arisztotelészi szövegek nagyon romlottak, ezért tervezi, de nem valósítja megjavított kiadásukat. A wittenbergi egyetem görög tanárául Reuchlin ajánlja Bölcs Frigyes választófejedelemnek, amikor humanista szellemben hét, köztük logika, fizika, zoológia, s görög és héber tanszékkel bővíti az egyetemet. Itt tölti élete további 42 évét. Nagyhatású székfoglaló beszédét a wittenbergi vártemplomban 1518. augusztus 28-án mondja el 8 , „Az ifjúság tanulmányainak kijavításáról". Ebben a humanisták szokása szerint bírálja az addigi oktatást és megfogalmazza a jobbításhoz szükséges feltételeket. A humanizmus ad fontes elvének megfelelően a „tiszta" tudományt, az ókori filozófusoknak, elsősorban Arisztotelésznek a középkori kommentároktól független értelmezését tartja kívánatosnak. Ennek megvalósításához alapos nyelvi képzés kell, amely minden tudománynak, de elsősorban a teológiának az alapja. Ezek a nyelvek a latin és a görög, de a teológusoknak a héberre is szükségük van. A nyelvek elsajátítása már a gyermekkorban vegye kezdetét. Az alapokhoz tartozik még a dialektika és a retorika alapjainak elsajátítása is. Az oktatás célja a rend, az ordo, amelyhez kidolgozott tananyagra és képzett tanárokra van szükség. Világi és egyházi téren egyaránt első feladat a humán tudományokkal, azaz a filozófiával való foglalkozás. Az államnak pedig az a feladata, hogy az oktatást előmozdítsa. Az elhangzó bírálattal kapcsolatosan Erasmus dicséri Melanchthon fiatalemberhez illő bátorságát és gondolatgazdagságát, de megjegyzi, több fáradságot kellene a tudományok előadására, mint az ellenségek leküzdésére fordítania. Az ellenségek ugyan megérdemlik a bírálatot, de a másik úton többet lehet elérni. Nemcsak az ékesszólásban, hanem a szerénységben és szelídségben is túl kell szárnyalnia ellenfeleit. 9 Beszéde Wittenbergben egy csapásra ismertté és elfogadottá teszi, Luther is dicséri. Bár a két férfi egymástól nagyon eltérő alkatú, és bár Melanchthon a reformáció ügyét először csak a humanizmus szempontjából látja, barátság alakul ki kettejük között. Ez lehetséges volt, mert kapcsolatuknak ebben a korai szakaszában Melanchthon humanizmusa nagy hatással volt Lutherre, aki megbecsüléssel tekint rá s a görög és a héber nyelv tanulásába kezd. Melanchthon pedig - fiatal egyetemi oktatóként, a kor szokása szerint kollegáitól tanulva, Luther előadásait hallgatja. Hamarosan Luther hat Melanchthonra. Különösen is az a lutheri gondolat ragadja meg, hogy a hit nem külső tudás, hanem belső tapasztalat. A hatás oly erős, hogy ezt a rövid időt az „önelidegenedés" korszakának nevezik életében. Következménye, hogy elfordul a filozófiától, Arisztotelésztől, és egyetemi teológiai fokozatot szerez (1519; bacc. bibi). Tételeiben kimondja, - ilyen világosan előbb mint Luther, - hogy a tanításban a Szentírás az egyetlen tekintély. A wittenbergi egyetem hallgatóinak száma ugrásszerűen megnő. Közvetlenül a reformáció forgatagába kerül, amikor Luther és Karlstadt mellett ö is készül az
